Ónodi B. József (Felsőbánya, ? – ?, ?) ref. lelkész. Felsőbányán tanult, míg 1730. nov. 20-án a nagybányai diákok sorába lépett. Valahol még tanulhatott, 1740-ban pedig külföldre ment és szept. 29-én az oderafrankfurti egyetemre iratkozott be. 1742 nyara után hazatérvén, ettől fogva 1744-ig Vaján, azután 1747-ig Tarpán volt pap. Miután 1752-ben valamelyik szatmári egyházmegyebeli lelkészségből elmozdították, 1754-ben visszavették a lelkészi karba, de hogy hol kapott ekkor legközelebbről állást, nem tudjuk. 1768-ban hetei lelkészségét hasonló módon vesztette el, s mikor 1769 augusztusában újból megengedték, hogy lelkész lehessen, ennek hatálya alól kivették a →beregi egyházmegyét, melybe Hete tartozott. Ő emiatt visszautasította az →egyházkerület kegyét, de már a következő évben ismét hivatalt kért, mire Szabolcsba ajánlották. Hogy ekkor hova került, nem tudjuk, csak azt, hogy 1773-tól Nagyarban, 1776-tól Zsarolyánban, 1780-tól Tyukodon lelkészkedett. Itt 1782-ig volt, amidőn a szatmári egyházmegyével állott viszályban. Mi lett vele ezután, nem tudjuk. – Műve: De patrono electorum Dei… (Oderafrankfurt, 1742.)