Nógrádi ev. egyházmegye, előbb a →bányai, 1894 óta a →dunáninneni kerületben, kezdettől fogva létezik. Nógrád vármegyének nagyobb és északibb, Zólyom és a két Hont vármegyével határos, jobbára nem magyar részén terült el, s már a 16. században rendszeres szabályzat irányította külső életét. 1603-ban olyan szabályzatot léptetett életbe, mely némely módosításokkal azonos a →felsőtrencséni egyházmegye 1600. évi törvényeivel. Ezt is átdolgozta 1610-ben, a következő évben pedig Melik Sámuel püspök felhívására kipótolta némely szükségesnek mutatkozó intézkedésekkel, pl. rendszeresen tutorává vagy defensorává tevén a vármegye alispánját. A →zsolnai zsinat a bányai szlovák egyházkerületbe osztotta be, s azután hozzá tartoztak a Pest vármegyei egyházak is, →alesperességet képezve kebelében. Ezeknek 1727 táján történt különválása után 1731-ben három kisebb →„tractusra” osztatott a →nógrádi egyházmegye: →kékkőire, →gácsira és →ipolyontúlira, melyeknek élén külön „dékánok” állottak az egységes →egyházmegye →esperese alatt. Ezeknek száma más beosztással 1837-re ötre emelkedett, de később felhagytak vele. Egyházainak száma az első világ-háborúig lassanként 48-ra szaporodott. Az ország új határainak kialakításával két részre szakadt, egyik a →szlovenszkói nyugati kerületnek lett alkotórésze, a másik pedig addigi kötelékében maradt, hozzá csatoltatván a →nagyhonti egyházmegyéből magyar területre eső börzsönyi és ipolyvecei egyház is. Ezekkel és egy újjal együtt húsz anyaegyházból állott, míg a szlovenszkói harmincat vitt magával, de ezekből 1938-ban visszatért egy, úgyhogy ezzel és a nagyhonti egyházmegyéből visszatért hárommal, meg a →barsiból visszatért kettővel 26 anyaegyház volt az újabban →nógrád-hontinak, majd →nógrád-hont-barsinak nevezett egyházmegyében. 1945-ben aztán visszaállott a korábbi állapot. – A kebelében működött lelkészek névsora közölve van az →Ambrózy-féle …Novi… annales…” 1795. évi II. kötetében, jegyzőkönyvének egy része pedig a →Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattár 1904. évi folyamában, ahol és az 1906. évben közölve van az 1610. és 1611. évi szabályzata is. →Espereseinek névsorából a következők ismeretesek: Merzenschlag András dabari l. 1615–1635, Firag Márton divényi, nógrádszennai l. 1638-tól, Drasdius Jakab lesti l. 1645-től, Fidicinis János alsósztregovai l. 1655-től, Rotarides János alsóesztergályi l. 1662-től, Quaestoris János poltári l. 1665-től, Kaurinszky János túrmezői l. 1669-től (1674 márc.), Marcelli György losonctamási l. 1683–1685, Zimányi Simon túrmezői l. 1685-től, Miszát Dániel (A XVII. század végén), Josephi András alsóesztergályi l. 1719-től. Hoitsi János alsósztregovai l. 1721-től (1732 aug.), Lovcsányi János lesti l. (1741 aug.) 1749-ig, Glosius Dániel szirkáki l. 1749–1754, Sztranyavszki János alsósztregovai l. 1755-től, Nicolai János kálnói l. 1757-től (1767 júl.), Martini János Sámuel losonctamási l. 1768-tól (1773.), Gerengai Márton lesti l. 1776–1785, Farkas Sándor kálnói l. 1785–1796, Glosius Péter galgagutai l. 1796–1813, Geduly János sámsonházai, losonctamási l. (1817.) (1826.), →Valentinyi János sziráki l. (1834.) 1843-ig, →Osztroluczky Mihály poltári l. 1843–1857, Zelenka Dániel vanyarci l. 1857–1863, →Sztehlo András losonci l. 1864–1865, Pekár Lajos losonctamási l. 1865–1875, Vladár János sámsonházai l. 1875–1880, Svehla János ipolymagyari l. 1880–1897, Vladár Miksa sziráki l. 1897–1908, Hrk János málnapataki l. 1908–1911, Frenyo Gyula nógrádszentpéteri l. 1911–1917, Kiss István sámsonházai l. 1917–1922, Mihalovics Sámuel béri l. 1923–1939. A Szlovenszkó területén levő egyházmegyében Lacziák Mihály felsőtisztási l. 1919–1932, Hamar János ipolymagyari l. 1932–19..

Ugyanilyen nevet visel az 1952. júl. l. óta az →északi kerületben 20 anyaegyházból álló ev. egyházmegye, melynek első esperese Csengődi Lajos salgótarjáni lelkész.

Irodalom: Szlárik J.: Valami a nógrádi egyházmegye régi idejéből (Szlovákul, 1909.)