Nógrádi Mátyás (?, 1617. – Debrecen, 1681. szept. l.) ref. püspök, az előbbinek atyja. Tanult Léván, Nagybányán, Debrecenben (1633 táján), Olaszliszkán, Nagyszombatban, Pozsonyban, végre Sárospatakon, hol 1639. szept. 20-án →subscribált s 1642. máj. 3-tól →seniori tisztet viselt. A következő évben →rektornak ment Tállyára, ahonnan 1644-ben külföldre menvén, ez évi nov. 23-án a leideni egyetemre iratkozott be. Miután ellátogatott Angliába is, és 1647-ben az utrechti egyetemen is hospitált, ez évben hazatért és tanár lett Sárospatakon. 1649 szeptemberében lelkészi állást foglalt el Debrecenben, hol egy ideig tanított is a kollégiumban. A →debreceni egyházmegye 1661. márc. 17-én →esperesévé választotta, s ő egyidejűleg Biharnagybajomba ment papnak. 1665. szept. 27-től egyszersmind püspöke volt a →tiszántúli egyházkerületnek. Mint ilyen, kiváló buzgalommal törekedett helyre állítani a törököktől elpusztított egyházakat, noha magának is sok viszontagságon kellett miattuk keresztül mennie. A debreceni kollégium által pénzértéke bizonyos részben ma is élvezett →cameraticum beneficiumot ő eszközölte ki →Apafi fejedelemtől. – Irodalmi téren is szorgalmasan dolgozott. – Művei: (Prédikálásnak egyenesen folyó rendje.) (1650.) Lelki próbakő. (Debrecen, 1651.) Epistolae ad Romanos scriptae brevis explicatio. (Uo. 1651.) Resolutio brevis orationis Dominicae (Az előbbivel együtt). Allegoricae similitudines biblicae… (Az előbbi kettővel együtt.). Idvesség kapuja (Az 51. zsoltár magyarázata, Hildersam után angolból). (Kolozsvár, 1672.) Készült egy „Florilegium” írására is. Írt továbbá üdvözlő verset →Pápai Páriz Imréhez (1674.), →Komáromi Csipkés Györgyhöz (1659.) és a →Czeglédi István „Sion vára” c. műve elé (1675.), gyászverset a →Mártonfalvi György halálára (1681.). Az ő halálára írt gyászversek „Parentatio lugubris…” c. alatt szintén megjelentek.