Nánay Béla (Székesfehérvár, 1886. – ?Debrecen, 1953. aug. 7.) ref. vallású tanár. Teol. tanulmányait 1904-től 1908-ig Budapesten végezte. 1910-től hitoktató lelkész volt Kiskunhalason, 1914-től gimn. tanár Kunszentmiklóson, ezalatt 1913-tól hallgatója a budapesti egyetem bölcsészeti karának. 1916-ban leánygimn. tanár lett Debrecenben, hol 1935-ben nyugalomba lépett, közben 1925-ben a dijoni, 1928-ban a grenoble-i egyetemen is gyarapítva ismereteit. 1942-től az esztergomi községi gimnáziumban tanított, 1945-ben igazgató lett Debrecenben, 1950-ben pedig nyugalomba lépett. – Számos pedagógiai cikkén s ebbe a körbe tartozó „Wells, aki tanít” (1936.) c. művén kívül egyházi jellegű munkásságot is fejtett ki. Prédikációit nagy számmal közölte az Igehirdető és a →Debreceni Lelkészi Tár, jeles cikkeit mind saját neve alatt, mind Vajthay Bálint álnévvel a Lelkészegyesület. E téren megjelent dolgozatai: Vallástanításunkról (Lelkészegyesület, 1911.). Prot. liberalismus (Uo. 1912.). Egyháztörténelem (Elemi tankönyv). (1914.) Zwingli Ulrik („Emlékkönyv a reformáció négyszáz éves jubileumára” c. könyvben). (Debrecen, 1917.) Luther Márton (Uo.). Kálvin János (Uo.). Az emberiség békemunkája. (Uo. év n.)