Nagyváthy János (Miskolc, 1755. jan. 19. – Csurgó. 1819. febr. 13.) ref. vallású hírneves gazda. Miskolcon kezdte iskoláit. Azután Sárospatakon tanult jogot, és teológiát. Nevelősködött, majd tanár volt Losoncon, de szemei megromlása miatt ezzel felhagyott. Katonatisztnek ment, végül pedig gazdasági pályára lépett s 1791-ben jószágigazgatója lett gr. Festetich Györgynek, ki az ő buzdítására alapított Csurgón ref. gimnáziumot. Keszthelyen pedig gazdasági tanintézetet (Georgikon). 1797 őszén nyugalomba lépett s azontúl Csurgón lakott haláláig. – Lelkes szabadkőműves volt s ezt a szellemet sugározzák egyházi érdekű művei: Valláscserélés avagy egy világi bölcsnek, egy jezsuitának és egy hazafinak… beszélgetések… (Név. n.) (Hely n. 1790.) A veres barátnak egy elpusztult templom omlása mellett való szomorú képzelési (Fordítás versben). (Hely n. 1790.) A tizenkilencedik században élt igaz magyar hazafinak örömórái. (Hely n. 1790.)

Irodalom: Nagyváthy Kálmán: N. J. élete (1890.).