Nagyváradi ref. zsinat gyakran volt. Emlékezetes közülük az 1577. febr. 6-i, mely a Gönczi György elnöklete alatt érvényre emelte a →debreceni 1567-i zsinaton elfogadott törvénykönyv rövidebbre fogott átdolgozását (Kisebb cikkek). – Nevezetes az 1584. jún. l-én megnyílt is, melyre nemcsak tiszántúliak, hanem erdélyiek is nagy számmal jelentek meg, hogy →Arator István jezsuitával döntőnek tervezett és annak képzelt vitára szálljanak. A három napig minden eredmény nélkül folyt vitának →Báthory István parancsa vetett véget. – Nevezetes volt még az 1629. jún. I7-én tartott is, mely helyi érdekű intézkedéseken kívül elrendelte a görög nyelv behatóbb oktatását, újra szabályozta a lelkészavatás rendjét és miután a megelőző zsinat elhatározta a →Pázmány Kalauzának megcáfolását, erre ki is jelölte a nagyváradi papoknak belőle az első kilenc könyvet, míg a többiekkel való foglalkozást a tiszáninneni lelkészektől várta. Téves azonban az az állítás, hogy ez a zsinat nem egyedül a →tiszántúli egyházkerületé, hanem valamivel egyetemesebb jellegű és messze néző célzatú lett volna, még ha talán voltak is jelen rajta más kerületbeliek, s ennél fogva az sem áll, hogy →Alvinczi Péter vitte az elnöki tisztét.