Nagyszeben reformációja jórészben még a mohácsi vész előtt megtörtént a lelkekben, ha külsőleg nem is vont maga után hirtelen hasonló mérvű hódításokat. A papok egymást érő panaszai folytán Lajos király nem egy ízben kényszerült intézkedni ellene, de az ott lakó →Pemfflinger Márk szász ispánnak a reformeszmék mellett elfoglalt álláspontja miatt mindig sikertelenül. A reformáció hívei rövid idő alatt annyira elszaporodtak, hogy 1529 elején a pápához ragaszkodó papokat és szerzeteseket kiutasította a tanács. A végleges és teljes átalakulás azonban csak a Ramser Mátyás 1536-ban kezdődő plébánossága idején következett el. Már 1550-ben szűk lett a plébániatemplom a protestáns istentiszteletekre, s a domokosrendiek templomát is erre kezdték használni. A plébános mellett több →prédikátor működött, sőt 1550-től 1566-ig magyar prédikátor is volt; 1657-ben összesen hétre rúgott a számuk.

Az iskolára nézve szintén a fejlődés korszakát nyitotta meg a reformáció: a város 1545-ben egy új, nagyobb épületet emelt számára, melyet a század végén ismét bővítettek, habár nem is sikerült megvalósítani a városnak 1549-ben a szász egyetem részéről több ízben megnyilatkozott azt a törekvést, hogy egyetemes szászföldi főiskolává tegye a nagyszebenit. A →rektor mellé állított →lectorok száma a 16. századbeli egyről azután kettőre, 1648-ban háromra, 1676-ban négyre emelkedett. A XVII. század elején „német iskolát”, eredetileg a latin iskolának egy osztályát állították fel azok részére, akik nem készültek felsőbb tudományokat hallgatni.

E század végétől súlyos megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie a nagyszebeni protestánsságnak, melynek lehető megrontására 1699-ben jezsuitákat vittek oda. Ezek aztán nem szűntek meg új meg új, egyre nagyobb és sokszor vakmerő követeléseket támasztani a városi tanáccsal szemben. mely a legtöbb dologban kénytelen volt engedni. Meg kellett később a város kapuit nyitni a ferencrendiek és orsolya-apácák előtt is, kik szintén jelentékeny engedményeket csikartak ki, ami mindig kárával és hátrányával járt a protestáns egyháznak. Ekkor vették el tőle a domokosrendi templomot is, papjai pedig megfosztattak a tizednek egy részétől. Az iskola mindazáltal nem szűnt meg a korral haladni; 1756-ban a hallei paedagogium után haladó új szervezetet kapott, mely az eddig is gondosan ápolt theológia mellett a bölcsészetnek is jókora részt juttatott a tantervben. Hosszas tervezgetés után új hajlékba is költözött 1781-ben. Majd a →Brukenthal Sámuel hagyatéka emelt sokat a színvonalán. Az 1840 körül alakult reáliskolával egybekötött gimnázium mellett egy újabban teol. szemináriummal is bővített tanítóképezdét, polgári leányiskolát és egy csomó elemi iskolát, valamint óvodát tartott fenn itt részint a helybeli egyház, részint az →egyházkerület, melynek püspöki székhelye, miként egykor 1553-tól 1571-ig volt, úgy ismét Nagyszeben lett 1850-ben. Az egyházat. mely árvaházat és kórházat is tartott fenn, az →elsőpapon kívül öt lelkész gondozta. Van itt még egy jóval csekélyebb létszámú ref. anyaegyház is, mely a Kolozsvárról 1703-ban ide áthelyezett főkormányszéknek, illetőleg a vele egy helyen működő →főconsistoriumnak köszönheti létezését, amennyiben ez előbb saját magának – de természetesen a gyülekezetnek is – tartott külön ref. lelkészt, mikor pedig 1791-ben eltétetett innen, akkorra annyira megszaporodott mára ref. törzslakosság, hogy állandóan szükségessé vált a lelkészi hivatal.

Irodalom: Oltard: Concio… complectens initia et progressum reformationis primae ecclesiarum Saxonicarum in sede Cibiniensi… (1650.). Schuller J. K.: Historia critica reformationis ecclesiarum capituli Cibiniensis (1819.), Schaser J. Gy.: Geschichte des Hermannstädter Kapitels (1848.), Herbert Henrik: Beiträge zur Geschichte von Schule und Kirche in Hermannstadt zur Zeit Carls des VI. (1877.), Uő: Die Reformation in Hermannstadt und dem Hermannstädter Capitel (1883.), Uő: Zur Reformationsgeschichte von Hermannstadt (Ev. gimn. értesítő, 1888.), Uő: Die Gegenreformation in Hermannstadt zur Zeit Karls VI. (Archiv des Vereines… XXIX. k.), Teutsch Frigyes: Geschichte des Hermannstädter Gymnasiums (Archiv des Vereines… XVII. és XIX. k.), Roth János: Aus trüber Zeit (1887.), Fabritius Károly: Pemfflinger Márk szász gróf élete (1875.), id. Albrich Károly: Geschichte des ev. Gymnasiums A. B. in Hermannstadt (1896.), Reissenberger Lajos: Die ev. Pfarrkirche A. B. in Hermannstadt (1884.)