Nagykőrösi ref. egyház. Még a XVI. század második negyedében lett itt uralkodóvá a reformáció, melynek aztán hamarosan a helvét irányát fogadták el. Egy ideig békében, sőt testvéri viszonyban éltek a római katolikusokkal, amennyiben közösen használták a templomot. Csakhogy ez nem tartott sokáig, sőt a római katolikusok ki is költöztek aztán a városból, s egészen a 18. század második feléig versenytárs nélkül állott a ref. egyház. Ekkor reá is eljött a megpróbáltatás ideje, de szerencsésen keresztülesett rajta, s azóta a folytonos fejlődés útján halad. Temploma ugyanaz, mint eleinte, azonban többször ment át renováláson, így különösen 1652-ben, amikor bővítették is, továbbá 1854-ben, midőn falazatát emelték, valamint 1876–77-ben, amidőn gyökeresen átalakították. Iskolája is állandóan volt, s a fölmerült igényekhez képest mindig kellőképpen fejlődött úgy helyiség, mint felszerelés és a tanerők száma tekintetében. 1828 és 1843 között főiskola megnyeréséért vetekedett az egyház a kecskemétivel, de csupán annyit vihetett ki, hogy gimnáziuma lyceummá emelkedett s 1839-ben képezdével bővült. Az 1850-es évek elején ez volt az első hazai prot. tanintézet, mely a kormány kívánalmainak megfelelően rendezkedett be. 1855-ben újból megnyílt a képezde is, de csak a hatvanas években jutott külön helyiséghez. Az egyház, mely egészen 1863-ig szinte teljesen eggyé volt forradva a várossal, az 1842–46-i időköz kivételével 1705 óta rendesen két lelkészt tartott, akiken kívül több mint húsz tanítót is fizetett.

Irodalom: Ádám Gerzson és Joó Imre: A nagykőrösi ref. főgimnázium története (1896.), H. Kiss Kálmán: A régi nagykőrösi ref. gimnázium (Sp. Lapok, 1882.), Uő: A kecskeméti és nagykőrösi ref. egyház pere az iskola felett (uo. 1883.), Uő: A nagykőrösi és dunamelléki ev.-ref. tanítóképzőintézet monografiája (1896.), Filó Lajos: A nagykőrösi ref. egyház története (Nagykőrös város monografiájában, 1896.), Osváth Ferenc: A nagykőrösi ref. tanítóképző-intézet története (1939.).