Nagyenyedi zsinat mindenesetre jókora számmal lehetett idők folyamán, de az volt közülük a legnevezetesebb, mely 1564. ápr. 9-én nyílt meg a →Blandrata elnöklete alatt s az lett volna a célja, hogy megegyezést hozzon létre a lutherizmus és a helvét irány erdélyi hívei között. Ám ezt nem sikerült elérni négynapi tárgyalással és többszöri iratváltással sem, aminek folyamán a helvét irányúak Calvinusnak zwinglianus szellemű nyilatkozataira támaszkodtak. Sőt ellenkezőleg, ez a zsinat tette aztán véglegessé a két irányhoz tartozóknak külön egyházakra való szakadását, amit a jan. 4–11-én tartott tordai országgyűlés a helvét iránynak a törvényes befogadásával pecsételt meg. Ez a zsinat választotta meg a fejedelem által hivatalából letett →Alesius helyére a magyarok püspökévé →Dávid Ferencet, a helvét irány vezérét. A zsinat ügyiratait újabban →Teutsch (Synodalverhandlungen 78–101. l.), latinból magyarra fordítva pedig →Kiss Áron (Magyar ref. zsinatok végzései 412–437. l.) közölte.

Irodalom: Révész Imre: Kálvin az 1564-iki nagyenyedi zsinaton (Kecskeméthy-emlékkönyv, 1934.), Zoványi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig (1922.).