Nagyenyedi ref. kollégium, az 1658-ban elpusztult gyulafehérvári kollégium helyébe ennek vagyonából →Apafi Mihály által 1662-ben Nagyenyedre telepített →Bethlen-kollégium, ahol különben azelőtt is volt már középfokú iskola. Az intézet mihamar virágzásnak indult, de rangra nézve sohasem emelkedett föléje a többi magyar kollégiumnak. A Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt 1704-ben és 1707-ben ismételten feldúlta a császári hadsereg, úgy hogy tanárai bujdosásukból visszakerülve, csak 1709-ben kezdhették meg újból munkálkodásukat. Romjaiból csak sokára épült fel a kollégium; újbóli felvirágzását ekkor főleg az angolországi hitrokonok tetemes segélyének köszönhette. A 18. század folyamán nem egyszer kellett az intézet vagyonát a római katolikusok háborgatásai ellen megoltalmazni. Az aránylag szinte dúsgazdagnak mondható kollégium jeles tanárok vezetése mellett egyre magasabb szellemi színvonalat ért el, úgyhogy 1792-től jogi tanfolyama is volt. Harcok után jött létre 1820-ban külön e kollégium részére egy „Norma docendi”, amely azonban nem sokáig volt érvényben. A szükséglethez képest 1775-ben, majd 1826-ban új épületekkel bővült a kollégium. De 1849 januárjában a lázadó románok megint felégették és lerombolták, s a szabadságharc után először csupán elemi iskola felállítását engedte meg a kormányhatóság. Mindazáltal az akadályok leküzdésével sikerült legalább a gimnáziumot is visszaállítani. Rövid idő alatt újra szerveztettek nagyszabású gyűjteményei, bár a könyvtár és levéltár veszteségei pótolhatatlanok maradtak. 1858-ban a tanítóképezde, 1862-ben az egységesített erdélyi →teol. akadémia is odatétetett Kolozsvárról, hol ideiglenesen el volt helyezve mindkettő. 1862-től jogtanára is volt ismét az intézetnek, de csak 1869-ig. Az erre következő hetvenes években vagyonkezelési hibák és visszaélések következtében súlyosan megrendült az anyagi helyzete, de hamar összeszedte magát, s az Angliában egykor gyűlt tőke felhasználásával 1889-ben új szárnya épült a kollégiumnak, melyet 1896-ban az a nagy csapás sújtott, hogy teol. akadémiája hosszas viszálykodás után végre is megszűnt, s így ezután gimnáziumból és tanítóképezdéből állott.

Irodalom: Váró Ferenc: A nagyenyedi Bethlen-kollégium a közelebbi években és ma (1889.), A Bethlen-kollégium legújabb története (1896.), Bartók György: Huszonöt év a Bethlen-főiskola theol. akadémiája történetéből (A Kovács Ödön emlékkönyvben, 1894.), Négyévi gazdálkodás a nagyenyedi tanoda vagyonával (1877.), Zeyk József: Négyévi gazdálkodás a nagyenyedi főtanoda vagyonával (1877.), A nagyenyedi ev. ref. főiskolában mutatkozó események nyilvános előterjesztése (1842., a főconsistorium kiadása), Lukinich Imre: Nagyenyedi album (1926.), Dienes Jenő: Nagyenyedi diákélet a 19. század végén (1924.), – és a „Gyulafehérvári ref. kollégium” alatti művek.