Nagyenyedi ref. egyházmegye, az →erdélyi kerületben, területe 1557-ben még a →küküllői egyházmegyébe tartozott, mely a magyar ev. →egyházkerületnek képezte alkotó részét, de csakhamar testületileg átállott a helvét irányhoz, magába véve a →bonyhai káptalan egyházait is. Mikor aztán megoszlott a papsága emez és az antitrinitarizmus között, a helvét irány mellett maradók kénytelenek voltak a →tordai egyházmegye papjaival egyesülni. Lassanként megint elszaporodván, valószínűleg a XVII. század eleje körül kivált belőle a küküllői, de viszont ugyane tájban beléolvadt a →gyulafehérvári egyházmegye, mely aztán pár évtized múltával (1633.) ismét önállóságot nyert. A XVIII. század közepe táján 51, vége felé egy pár egyház újraéledése és a fogarasinak 1759-ben történt hozzácsatolása folytán 54 anyaegyházból állott, azonban 1808-ban kiszakíttatván belőle a →nagyszebeni egyházmegye, a fogarasi és nagyenyedi egyház pedig →püspöki vizsgálat alá jutván, a XIX. század vége felé már csak 35 anyaegyház tartozott hozzá, melyek Alsófehér- és Torda-Aranyos vármegyékben feküdtek. Az 1904. évi rendezéskor a küküllői egyházmegyéből 8 régi, s a →székiből 2 újonnan alakult egyház, valamint a →nagyenyedi is a püspöki vizsgálat alól ide csatoltatván, két leányegyháza pedig anyává fejlődvén, viszont egy egyháza megszűnvén anya lenni, egy pedig a gyulafehérvárinak adatván át, mindezek folytán 47 anyaegyházat számlált, ami noha a legutóbbi beosztáskor hármat a nagysajóihoz csatoltak el belőle, 1930-ig 48-ra szaporodott. – Legnevezetesebb egyházai a Tordán levő két, egymástól független egyház, és a nagyenyedi. →Esperesei névsorából a következők ismeretesek: Koppányi Orbán nagyenyedi, boroskrakkói l. (1578 szept.), Toronyai Máté nagyenyedi l. 1596-tól, →Tasnádi Ruber Mihály nagyenyedi l., →Csulai György nagyenyedi l. 1627–1635, Dengelegi →Bíró Péter nagyenyedi l. 1636–1648, Rozgonyi Varga János nagyenyedi, ótordai l. 1648–1658, Fogarasi K. Ferenc nagyenyedi l. 1658-tól, Patai Máté magyarbecei l. 1663-tól, →Csengeri K. István nagyenyedi l. 1668–1671, Debreceni Hentes Mihály nagyenyedi, marosszentkirályi l. 1671–1686, Bajcsi András nagyenyedi l. 1686–1705, →Tornyi György ótordai l. 1705-től, Vásárhelyi István nagyenyedi l. (1718.) 1728-ig, Bánffyhunyadi Abacs Márton ótordai l. 1728–1738, →Szigeti Gyula István hely nélküli l. 1738–1740, Kibédi András magyarbecei l. 1740–1757, Dézsi Lázár György nagyenyedi l. 1758–1773, Abacs János aranyosgerendi l. 1773–1788, Baritz János nagyenyedi l. 1788-tól, Farcádi Gábor torockószentgyörgyi l. 1791 tájától, Kocsis János magyarlapádi l. 1796–1814, Harkányi Miklós ótordai l. 1814–1835, Budai János nagyenyedi l. 1836–1838, Király Mihály aranyosegerbegyi l. 1838–1856, →Basa Mihály harasztosi l. 1857–1878, Hegedűs Lajos aranyosgerendi l. 1878–1893, Sándor János miriszlói l. 1893–1903. Jancsó Lajos marosújvári l. 1903–1928, Bíró Lajos marosdécsei l. 1928–19

Az →egyházmegye történetét az egyházkerületi Névkönyv (1867–68.) közölte.