Nagyari József (Borosjenő, 1650. v. 1651. – ?Fogaras, 1694. febr. 18.) ref. lelkész, az előbbinek fia. Tanult Nagyváradon, Kolozsvárt, majd Sárospatakon, hol 1669. máj. 21-én →subscribált. Innen 1671-ben ő is elűzetvén, 1672-ben Husztra ment →rektornak. 1674-ben külföldre indult s ezévi ápr. 27-én Groningenben, okt. 12-én Franekerben, 1676. febr. 10-én Leidenben iratkozott be, ahonnan 1677 tavaszán ellátogatott Utrechtbe is. Hazatérve, 1679-ben fogarasi lelkész s egyúttal a fejedelem udvari papja lett. – Nagyhírű →prédikátor volt, kinek beszédeit remekműveknek tekintették kortársai. – Munkái: De ’εμπυρισμω, seu: Inflammatione sacrificiorum per ignem coelestem. (Leiden, 1676.) Περι του δικαιοματος του Θεου. (Rom. I. 32.). (Utrecht, 1677.) Περι της ασδενειας… του σαρκος. (Rom. V. 7–8.). (Leiden, 1677.) Hegyes ösztön. (Keresd, 1684.) Elégséges kegyelem. (Uo. 1684.) Gyászverseket írt Horváti Békés János (1674.) és →Rácböszörményi János (1677.) halálára. Az őróla írt gyászversek szintén kinyomattak még abban az évben. – Veje volt →Tofeus Mihálynak, vőtársa →Váraljai Dánielnek, →Nánási Lovász Mihálynak és →Felfalusi Józsefnek.

Irodalom: Szádeczky Béla: N. J. prédikációja 1686-ban (Prot. Szle, 1900.), Uő: N. J. tábori prédikációi (Erdélyi Múzeum, 1906.).