Nagy Péter (Kolozsvár, 1819. ápr. 22. – ?, 1884. szept. 16.) ref. püspök. Kolozsváron végezte tanulmányait, ahol 1839 legvégén utódlási joggal →káplánnak választották és ennek folytán 1841 júniusában lelkész lett. Ekkor külföldre ment és egy évet a göttingeni egyetemen töltött. Lelkészi hivatala mellett 1844-től a ref. gimnáziumban segéd-, 1850-től 1858-ig rendes tanára volt a természettannak, 1856 elején pedig tanára lett a Kolozsvárt akkor létező →theol. akadémiának is, 1862-ig a gyakorlati teológiát adván elő. 1859-től 1866-ig az →egyházmegyei jegyzői tisztet is vitte. 1864-ben →generális notariussá választatott, s mint ilyen, 1866-ban a püspökségre következett. Kolozsvári papi hivataláról ekkor lemondva, kevés idei (1868.) országgyűlési képviselőségén kívül egészen küzdelemteljes püspöki hivatalának szentelte magát. – Püspökösködésének legemlékezetesebb mozzanata kifelé az →erdélyi egyházkerületnek a többiekkel való uniója, befelé pedig az →egyházkerület kormányzó testületeinek az ún. képviseleti rendszer alapján való újjászervezése volt. Az ő idejében alakult meg az egyházkerületi lelkészi özvegy-árvai →gyámintézet. Elnöke volt a →debreceni zsinatnak s 1883-tól szintén elnöke volt a →konventnek, mely az egyetemes énekügyi bizottságnak is elnökévé tette. E legutóbbi minőségében az új, egyetemes →énekeskönyv előmunkálataiból közre is bocsátott három füzetet. Sokirányú működésében mégis mint →prédikátor szerezte a legnagyobb hírnevet. Többoldalú és széleskörű írói munkássága hasonlóan maradandó értékű. Állattant, melyet Milne után dolgozott át, nagyszámú fordított és eredeti elbeszélő és ismeretterjesztő művet, melyek jobbára Belényesi Gábor és Csurgó György álnevek alatt jelentek meg, továbbá az egyházi irodalom körébe tartozó műveket bocsátott közre. Ilyen irányúak: Mythologia növendék ifjaknak (Lamé Fleury után). (Kolozsvár, 1844.) Szent történetek növendék ifjaknak (Lamé Fleury után). (Uo. 1848.) (V. kiad. 1901.) Újszövetségi történetek. (Uo. 1852.) (IV. kiad. 1893.). „Lázár jöjj ki!” (Prédikáció Zilahon.) (Uo. 1856.) Isten igéje (Prédikációk tőle, →Herepei Gergelytől és Vadas Józseftől). (Uo. 1856.) Konfirmációi kisebb káté. (Uo. 1858.) (XI. kiad. 1899.) Konfirmációi nagyobb káté. (Uo. 1860.) (VI. kiad. 1900.) Minden ország, mely magában meghasonlik, elpusztul (Prédikáció). (Uo. 1861.) Egyházi beszéd gr. Mikó Mária és Ádám konfirmációja alkalmával. (Uo. 1863.) Prédikáció az 1864-iki közzsinaton (→Bodola Sámuel beszédével). (Uq. 1864.) Püspöki székfoglaló prédikáció és papszentelőbeszéd. (Uo. 1866.) Agenda. Szertartási beszédek és imák (Vadas Józseffel együtt). (Uo. 1866.) Egyházi beszéd Antos Klára és Bogdanovics Hedvig konfirmációja alkalmával. (Uo. 1867.) Egyházi beszéd a krasznamihályfalvi templom fölszentelésén. (Uo. 1870.) Egyházi beszéd br. Radák Klára konfirmációja alkalmával. (Uo. 1883.) – úgyszintén a gr. →Teleki József (1855.), gr. Széchenyi István (1860.), gr. Teleki László (1861.), Kálvin (1864.) és gr. →Mikó Imre (1876.), emlékére, a gr. Mikó Imréné gr. Rhédei Mária, →Méhes Sámuel, Incze Sámuelné Baranyai Ágnes, gr. Mikó Ádám, özv. br. Radák Istvánné gr. Rhédei Klára temetésén tartott imái és beszédei, továbbá a →Szász Gerő-féle Prédikátori Tárban közölt prédikációi. – Apósa volt →Szabó (Bágyoni) Sámuelnek. Irodalom: Kovács Ödön: Emlékbeszéd N. P. emlékköve leleplezésekor (1887.), Finály Henrik: N. P. (1885.).
|