Nagy István (Debreceni) (Debrecen, 1770, szept. 14. – ?Hajdúböszörmény, 1831. aug. 13.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, 1788-ban lépvén a felsőbb osztályok elsőjébe. 1794-ben →köztanító lett, majd 1797-ben Lőcsére ment német szóra. Innen félév múltán visszatért Debrecenbe, s ott még →contrascribai és 1799-től →seniori tisztet viselt. A külföldet is fölkeresvén, 1800-ban a göttingeni egyetemre iratkozott be. Hazajötte után tüstént lelkész lett Hajdúböszörményben 1801 májusában. A →tiszántúli egyházkerület 1823-ban főjegyzővé választotta. – Művei: Prédikáció az osztrák császári címnek I. Ferenc által való felvételekor. (Debrecen, 1804.) A főpapi áldás… (Gyászbeszéd →Benedek Mihály felett). (Uo. 1821.) – továbbá azok a szép énekek, melyek az 1808-i →énekeskönyvben (tizenkettő), valamint a jelenlegiben (hat) tőle valók, meg amelyeket (négyet) Nagy István büdszentmihályi lelkész félszázados jubileumára (1822.) készített. A temetésén →Aranyi István és →Szoboszlai Pap István által tartott beszédek ki vannak adva. – Apósa volt →Benedek Lajosnak.

Irodalom: Benedek Lajos: D. N. I. életrajza (Dt. Egyh. Almanach, 1833.). Életét népszerűen feldolgozta →Keztyűsné Balog Margit (1925.).