Nagy István (Mezőbaj, 1861. aug. 2. – ?Kisújszállás, 1939. jún. 16.) ref. lelkész. Nagyszalontán, Mezőtúron és Debrecenben végezte a gimnáziumot 1880-ban, teológiát pedig az utóbbi helyen 1884-ben. Nevelősködés után 1887-től helyettes tanár volt Karcagon, 1889 júliusától novemberéig →káplán Darvason és Kismarján, ettől fogva vallástanító Nagyváradon, míg 1891 tavaszán lelkésznek ment Harasztosra. 1901 októberében Kémeren, 1906 tavaszán Kisújszálláson lett lelkész. – Több cikke jelent meg egyes egyházi lapokban. – Művei: →Kazinczy és Debrecen. (Karcag, 1888.) Az imádkozó ember. (Mezőtúr, 1898.) A kálvinizmus mai külső és belső állapota hazánkban (Db. Prot. Lap 1901.). Az 1848. XX. tc. végrehajtása. (Zilah, 1905.) Vallásos eszmék. (Kisújszállás, 1907.) Bizonyságtétel a Krisztusról. (Uo. 1910.) A kisújszállási ref. emberbaráti szövetség ismertetése. (Uo. 1912.) Egyetemes államosítás (Prot. Szle, 1912.). Az egyházról és az egyházakról (Uo. 1913.). A kisújszállási ref. egyház története. (Kisújszállás, 1925.) A magyar lélek és a pietizmus. (Uo. 1926.) Konfirmációi kézikönyv. (Uo. 1928.)