Nagy György (Köpeci) (Felvinc, 1783. – Kézdivásárhely, 1830. febr. 7.) ref. lelkész. Nagyenyeden tanult, hol 1800-ban →subscribált és 1806-ban →köztanító lett. Már 1807. áprilisától lelkész volt Felvincen, ahonnan 1808-ban a göttingeni egyetemre ment s csak egy év múlva folytatta hivatalát. Miután 1810-től Nagyenyeden, 1811-től Kolozsvárt lelkészkedett, 1814-ben ugyanott →teol. tanári állást foglalt el, de ezt egy mágnásnővel kötött házassága miatt a következő évben elveszítette. 1816 végén Désen, 1819 májusában újból Felvincen lett lelkész. 1822 januárjában Szászvárosba választatván meg, oda be is köszöntött, de azért Felvincen maradt 1827-ig, midőn Kézdivásárhelyre távozott. – Művei: A jó rendnek barátja (Gyászbeszéd Kölönte József felett). (Kolozsvár, 1813.) Az érdeme szerint megtiszteltetett katona (Gyászbeszéd Demjén László felett.). (Uo. 1814.) A boldog királyné (Prédikáció Mária Ludovikáról). (Uo. 1817.) A leszakasztott tavaszi bimbó (Gyászbeszéd Balog Elek felett, 1815.). (Uo. 1821.) A nagy hazafi. (Kolozsvár, 1820.) A megelégedéssel egybekapcsolt középszerű sors (Gyászbeszéd Miske József felett.) (Marosvásárhely, 1821.) A kicsiny ember a társaságban (Gyászbeszéd Székely István felett). (Kolozsvár, 1823.) Magyarra fordította Cleynmann Károly imakönyvét „Isten én örömem, vigasztalásom” c. alatt (1827.).