Nádudvari Sámuel ifj. (?, ? – ?, 1754.) római katolikussá lett ref. tanár, az előbbinek fia, Sárospatakon tanult, honnan Csécsi professzorra írt pasquillusa miatt kicsapták. Ezután Nagyenyeden folytatta tanulmányait, majd a külföldet kereste föl s 1728. jan. 3-tól az oderafrankfurti egyetemen gyarapította ismereteit. Innen az 1730–31. tanév folyamán Franekerbe ment. Hazajötte után második, 1735-ben →elsőpap lett Nagyenyeden. Ezt megelőzte a praedestinatio tanának tagadása miatt ellene indított eljárás, mely azzal végződött, hogy 1735. márc. 20-án kénytelen volt a templomban ünnepélyesen visszavonni ott hirdetett elveit. 1740 nyarától tanár volt Marosvásárhelyen, de anyagi és erkölcsi bajok miatt 1746 novemberében távozni kényszerült állásából. Nemsokára áttért római katolikusnak, és mint ilyen, gr. Károlyi Ferencnél talált alkalmazást. – Művei: Az halálnak… követőiről(Oratio Köblös János felett). (Kolozsvár, 1733.) Rara avis… (magyar oratio Wass Dániel felett). (Uo. 1741.) Carolus VI… (Latin gyászbeszéd). (Uo 1741.) Istenfélő férfiúnak koronája (Gyászbeszéd Köblös Péterné Kakucsi Judit felett). (Uo. 1744.) Animalis… et aeternae vitae exemplar… (Magyar oratio br. Kemény Sámuel felett). (Uo. 1746.) Üdvözlő verset írt Mádi Jánoshoz (1728.).

Irodalom: Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896.).