Munyay Antal Lajos (Kapinémetfalu, 1787. okt. 26. – Eperjes, 1849. dec. 2.) ev. tanár. Tanult 1797-től Eperjesen, 1803-tól Lőcsén, 1805-től Pozsonyban. Azután nevelősködött, míg a külföldet is fölkeresvén, 1811. máj. 7-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1812 őszére hazajőve, újra nevelő volt 1815 szeptemberéig, midőn lelkész lett Szepesolasziban. Innen 1832-ben →teol. tanárnak ment Eperjesre. A →tiszai egyházkerületben több évig vitte a főjegyzői tisztet. – Az irodalom mezején szorgalmasan működött. Az ágostai hitvallás háromszáz éves jubileumán (1830.) és az eperjesi kollégium visszaszereztetésének ötvenéves fordulóján (1835.) tartott történelmi tárgyú beszédein kívül a következő művei vannak: Antrittspredigt… zu Wallendorf… (Lőcse, 1815.) Kanzelrede am Dankfeste nach dem vollendeten Bau des Kirchen- und Glocken-Turmes zu Wallendorf. (Uo. 1822.) Haus- und Andachtsbuch… (Egész évre való prédikációk gyűjteménye →Klein Sámuellel és →Rumann Márton Ferdinánddal együtt, 2 k.). (Kassa, 1826–27.) Historia ecclesiae evangelicae aug. conf. addictorum in Hungaria universe, praecipue vero in tredecim oppidis Scepusii (Név n.). (Halberstadt. 1830.) Oratio, qua classis theolog.-philos.-juridicae cives… ad rectum epuli sacri usum… praeparabat. (Eperjes, 1832.) Synopsis jurium et gravaminum ecclesiae evangelicae in Hungaria. (Uo. 1832.) Fortuna secunda et altera (Az →eperjesi kollégium története.) (Uo. 1835.) Gyászbeszéd Schulek András felett, 1836. (Szlovákul). (Lőcse, 1838.) A Berzeviczy-féle tiszai egyházkerületi Coordinatiót 1847-ben magyarra fordítva adta ki.