Barcsa János (Tetétlen, 1871. dec. 8. – ?Debrecen., 1910. okt. 15.) ref. tanár. Debrecenben tanult, 1892-ben végezvén el a gimnáziumot. Ezután a budapesti, végül 1897–98-ban a berlini egyetem bölcsészeti karának volt hallgatója. 1898-tól gimn. tanár volt Hajdúnánáson, 1902-től képezdei tanár Debrecenben. 1904 elején bölcsészetdoktorságot szerzett, 1909-től egyházkerületi levéltárnoki tisztet is viselt. – Igen szorgalmas irodalmi működésének termékei: A szabadság eszméje a 17. században. (Hajdúnánás, 1898.) Emlékbeszéd Erzsébet királyné felett. (Uo. 1898.) A hajdúnánási ev. ref. egyház történelme. (Debrecen, 1899.) A hajdúnánási ev. ref. egyház számára tett alapítványok… ismertetése. (Hajdúnánás, 1900.) Hajdúnánás város és a hajdúk történelme. (Uo. 1900.) A 17. század magyar történetirodalma. (Uo. 1901.) Kovács Lajos (Debreceni tanítóképezdei értesítő, 1903.) A debreceni kollégium és →partikulái. (Debrecen, 1905.) A →tiszántúli ev. ref egyházkerület történelme (3 k.). (Uo. 1906–1908.) (Csonkán maradt.) A tiszántúli ev. ref. egyházkerület levéltáráról (Db. Prot. Lap, 1909.). A lelkészválasztás története a tiszántúli ref. egyházkerületben. (Uo. 1913.). A konvent és Tiszántúl (Uo. 1914.).