Milotai Nyilas István (Milota, 1571. – Gyulafehérvár, 1623.) (nyomtatásban pár helyen Mélotai, ami aztán Melotai alakban széltében elterjedt) ref. püspök. Alsóbb iskoláit Nagybányán, a felsőbbeket pedig 1596. márc. 24-étől Debrecenben végezte, hol 1598-ban →collaborator, 1599-ben →senior lett. Ez év őszén fölkereste a külföldet, s előbb ismeretlen helyen, 1601. okt. 4-étől Heidelbergben folytatta tanulmányait. Innen 1603-ban hazatérve, még ez év őszétől debreceni tanár, 1604 őszétől nagykállói. 1607-től szatmári lelkész volt. Mint ilyent, 1611-ben a →szatmári egyházmegye →esperessé, 1614 januárjában a →tiszántúli egyházkerület egyúttal püspökké választotta. Mindezen hivatalairól lemondott 1618 júniusában, amikor Gyulafehérvárra ment a fejedelem egyik →prédikátorának. – Kiváló munkásságot fejtett ki a prot. oktatásügy fejlesztése körül, valamint az egyházi irodalomban is. – Művei: Az mennyei tudomány szerint való irtovány. (Debrecen, 1617.) Sz. Dávidnak huszadik zsoltárának rövid prédikációk szerint való magyarázata (Előszavában a →Bethlen Gábor tábori sanyarúságairól beszél). (Kassa, 1620.) Agenda. (Kolozsvár, 1621.) (Számos, részben átdolgozott kiadást ért, még a 18. században is.) Speculum trinitatis, azaz: Szentháromság egy bizony örök Istennek… kimutatása (→Enyedi György ellen, egy 1619-ben latinul írt, de meg nem jelent „Vindiciae Locorum Enyedini”, más forrás szerint „Explicationes locorum sacrae scripturae” c. munkájából, melyre a fejedelem szász papoknak is kikérte a véleményét, egyes részleteknek ebbe illesztésével). (Debrecen, 1622.) Két magyar gyászbeszéd a Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna temetésén (Az „Exequiarum Caeremonialium… libelli duo” c. gyűjteményben). (Gyulafehérvár, 1624.) Még írt 1618 vége felé egy 1 3/4 íves munkát, melyben indokolta, hogy miért nem felelnek a Kalauzra; ez volt az egyik mű, amely ellen szól →Pázmány „Rövid felelet két kálvinista könyvecskére” (1620.) c. munkája, de még ez utóbbinak a közrebocsátása előtt kellett írnia egy „Catalogus convitiorum Petri Pázmány” címűt is. Kéziratban is maradt műve, egy 1623 februárjában a debreceni nyomdában várt a kinyomtatásra, de ez, úgy látszik, közbejött halála miatt elmaradt. Respondeált a „De aeterna praedestinatione Dei” (1602.) tartott vitán. 1615-ben zsinati tételeket írt a római katolikusok rágalmai ellen.