Miklós Sámuel (?, ? – Miskolc, 1785. márc. 5.) ref. tanár. Veszprém vármegyei származású. Sárospatakon tanult, ahonnan külföldre ment és 1760-ban a franekeri, 1761. ápr. 28-án a baseli egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1763 januárjától tanár volt Miskolcon. – Művei: Halotti oratio… (Gr. Wass Dánielné Vay Judit felett, 1770.). (Kolozsvár, 1772.) Halotti oratio Bernáth József felett. (Uo. 1773.) Halotti oratio… Szepessy Zsigmondné Bárczai Katalin… felett… (Pozsony, 1774.) Hálaadó beszéd… II. Józsefnek a vallásbeli tűrhetőségről… tett rendelésenek… kihirdettetésekor… (Uo. 1782.) Laudatio funebris debita summis magnae Theresiae meritis… (Pest, 1782.) Minden halotti oratiói (Közrebocsátotta →Barczafalvi Szabó Dávid). (Pozsony és Komárom, 1790.) A temetésén tartott beszéd szintén ki van adva.