Méhes Sámuel (Kolozsvár. 1785. jan. 30. – Kolozsvár, 1852. márc. 29.) ref. tanár, az előbbinek fia. Kolozsvárt tanult, 1799. jún. 23-ától járván a felsőbb osztályokba. A külföldet is fölkeresvén, egy évet a bécsi egyetemen orvostudományokkal töltött, 1807. okt. 13-tól pedig a heidelbergi egyetemen gyarapította ismereteit. Miután itt pályadíjat nyert egy physiologiai dolgozatával, visszatért hazájába, s 1809 tavaszától tanár volt Kolozsvárt, hol mellékesen cenzori teendőket is végzett később. 1843-tól →gondnoki tisztet vitt a kolozsvári egyházban. 1845-ben nyugalomba lépett. – 1834-től állandóan tagjául választatott az erdélyi országgyűlésnek és 1848-ban tagja lett a teljes magyarországinak is. A kolozsvári kollégiumnak egy tanszék alapítására megfelelő tőkét adományozott s más alapítványokat is tett. A Magyar Tud. Akadémia 1836-ban levelező tagjai közé sorozta. Szerkesztette 1831-től 1848-ig az Erdélyi Híradót, melyben terjedelmesebb cikkei is jelentek meg egyházi érdekű tárgyakról („Vegyes házasság ügye Erdélyben és Magyarhonban”, 1843. „Ref. püspöki successio”. 1845.). Más dolgozatai ebből a körből: A kolozsvári ref. kollegyom históriája… („Két beszédek” c. füzetben). (Kolozsvár, 1821.) A nagy cancellarius képe (Gyászbeszéd gr. Teleki Sámuelről, 1822.). (Uo. 1825.) A jobb részt választott asszony… (Gr. Rhédei Ádámné gr. Teleki Mária emlékére). (Uo. 1826.) Úti jegyzetek. Némethon. Holland. Belgium. Svájc. Tirol. (Uo. 1846.) A felette →Nagy Pétertől tartott gyászbeszéd szintén napvilágot látott. – Sógora volt →Herepei Jánosnak, unokaveje →Deáki Filep Sámuelnek.

Irodalom: Brassai Sámuel: Emlékbeszéd M. S. felett (Akad. Értesítő, 1852.), Török István: A kolozsvári ev. ref. kollégium története (II. k. 1905.), Adatok a két professor Méhes életrajzához (Ref. Szle, 1908. s köv.).