Méhes György (Visk, 1746. – Kolozsvár, 1809. márc. 12.) ref. tanár. Visken kezdte tanulását. Ezt Máramarosszigeten és Kolozsvárt folytatta, amely utóbbi helyen 1764. máj. 14-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe. Külföldre menvén, 1771-ben Göttingenben, 1773 szeptemberében Tübingenben, 1774-ben Utrechtben iratkozott be az egyetemre. A következő évben hazajőve, a →főconsistorium papja lett Nagyszebenben, de már 1776 novemberében tanári állást foglalt el Kolozsvárt, egyelőre segédtanári minőségben, de aztán rendes tanárrá lépett elő. – Sok érdemet szerzett a kollégium anyagi ügyei körül. – Egyházi érdekű művei: An casus adversi, qui hominibus praeter suam culpam accidunt, poenarum divinarum positivarum loco sint habendi? (Kolozsvár, 1788.) Temetési oratio… br. Alvinczy Gábor úr… utolsó tisztességtételének alkalmatosságával… (Uo. 1789.) A jó vitéznek Istentől… (Gyászbeszéd br. Bánffy István felett). (Uo. 1795.) Gyászverset írt egyik Vaynak (1770.), valamint anyósának, Incze Mihályné Pataki Sárának (1794.) a halálára. A felette →Szilágyi Ferenctől és →Herepei Jánostól tartott gyászbeszédek is ki vannak adva. – Veje volt →Incze (Baczoni) Mihálynak, sógora ifj. →Incze Sámuelnek, apósa Herepei Jánosnak.

Irodalom: Adatok a két professor Méhes életrajzához (Ref. Szle, 1908. s köv.).