Medgyes Lajos (Magyarberkesz, 1817. nov. 17. – Dés, 1894. márc. 9.) ref. lelkész. Iskoláit 1826-tól 1840-ig Marosvásárhelyen végezte. Azután →köztanító volt, míg 1843 májusában külföldre indult, de engedély hiányában csak Bécsig juthatott. Itt időzött aztán 1844 elejéig, midőn a déli egyház lelkészéül választotta. A szabadságharcban való szerepléséért 1850-ben néhány hónapi fogságot szenvedett, hivatalától pedig 1851 nyaráig el volt tiltva. Ettől fogva haláláig Désen működött. – Az irodalom, főleg pedig a költészet és gyakorlati lelkészet terén buzgó munkásságot fejtett ki. – Egyházi művei: Eredeti egyházi beszédek (4 k.). (Kolozsvár, 1849–58.) (Egy kötetnyinek új kiadása uo. 1894.) Egyházi imakönyv. (Uo. 1855.) Eredeti halotti imák. (Uo. 1856.) Prot. nők imakönyve. (Pest, 1859.) Növendék-ifjúság imakönyve hymnusokkal. (Kolozsvár, 1861.) Prot. családok imakönyve imadalokkal. (Pest. 1868.) Prot. egyházaink enyészése s okai az erdélyi vármegyékben (Erdélyi Prot. Közlöny. 1871.), – továbbá imák és beszédek Malom Lujza (1847.), Roth Károly (1854.), Veres János (1855.), ifj. br. Kemény Ferenc (1856.) és Pataki Dániel (1867.) temetésén, valamint gr. Széchenyi István (1860, lefoglaltatott) és br. Eötvös József (1871.) emlékére. Jelentek meg még prédikációi egyes füzetes vállalatokban. – Apósa volt →Versényi Györgynek.

Irodalom: Versényi György: M. L. élete (Erdélyi Múzeum, 1895.).