Bárány (Szeniczei) János (Nagyvázsony, 1716. febr. 27- ?Felpéc, 1758. jan. 15.) ev. püspök, az előbbinek fia. Tanult Modorban, Pozsonyban, Győrött, Sopronban, ismét Pozsonyban, majd külföldre ment, s 1737 őszén a jenai egyetem hallgatói közé lépett. 1739-ben hazatérvén, 1740-ben felpéci lelkész lett s mint ilyent a →győri egyházmegye 1754-ben →esperessé, a →dunántúli egyházkerület 1756. ápr. 7-én püspökké választotta. – Művei: A mi Urunk Jézus Krisztus újtestamentoma (→Bárány Györggyel és →Sartorius Jánossal görögből ford. magyarázatokkal). Lauban, 1754. Az Isten házában égő és világosító világosság (Gyászbeszéd →Sartorius János felett). 1756. Magyar üdvözlő verseket írt Nagy Györgyhöz (1740.) és gyászverset is a Sartorius János halálára (1756.). Részt vett atyja kátéjának összeállításában és főleg védelmezésében.