Marton Lajos (Lovasberény, 1870. febr. 5. – Bp. 1935. jún. 19.) ref. tanár. A gimnáziumot Nagykőrösön 1888-ban. a teológiát Budapesten 1892-ben végezte. Ekkor külföldre ment s két évig az utrechti egyetemen gyarapította ismereteit, közben a marburgira is ellátogatván. 1894-ben vallástanító lett Budapesten, s miután itt 1896–98-ban hallgatója volt az egyetem bölcsészeti karának, 1899 elejétől Rimaszombaton, ugyanez évi szeptembertől Budapesten gimn. helyettes tanári állásban működött, míg 1901-ben rendesnek lépett elő. Teol. magántanári képesítést ugyanott még 1896-ban szerezvén, 1904-ben teol. akadémiai tanárnak választották oda az újszövetségi tanszékre. 1933-ban nyugalomba lépett. – A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1915-ben választmányi tagjai közé sorozta. Nagyobb dolgozatai: A prot. prédikáció eszményképe (P. E. I. L., 1894.). A socialis mozgalmak áttekintése és bírálata (Uo. 1896.). Ruth könyve. (Budapest, 1896.) Vallástanításunk reformája (P. E. I. L., 1898.). A római császárok cultusának és apotheosisának eredete és nemzeti alapja (Budapesti ref. gimn. értesítő, 1902.). Julianus császárnak a keresztyénség ellen kifejtett munkásságáról (Prot. Szle, 1903.). M. A. Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteményei. (Budapest, 1910.) I. →Rákóczy György bibliája (Budapesti ref. theol. akadémia értesítője, 1914.). A római császárok cultusa. (Budapest, 1936.)