Bányai (Felső-) Szabó István (Erdőhorváti, 1711. – Erdőhorváti, 1767. május 25.) ref. tanár. Tanulmányait egy Pozsonyban töltött év kivételével Sárospatakon végezte, hol 1736-tól →köztanító volt, míg 1739 végén külföldre ment. Itt 1740. márc. 4-én a franekeri, okt. 15-én a harderwijki egyetemre iratkozott be. Miután 1743-ig több más holland egyetemet is meglátogatott, visszatért hazájába s tanári állást foglalt el Sárospatakon. 1767 elején nyugalomba lépve, szülőfalujába vonult. – Művei: Gileadi balsamom a döghalál ellen (Lampe után németből ford.). (Franeker, 1741.) Supremum pietatis munus Michaelis →Szathmári (1744). (Kolozsvár, 1748.) Respondenskedett a „De capite aureo statuae et prima bestia” (1742.) tartott vitán. Kéziratban is maradtak művei, főleg gyászbeszédek.