Major Pál (Privigye, ? – ?Nionica, 1710.) ev. lelkész. Privigyén tanult egy ideig. Hazai iskolázása befejeztével külföldre ment, hol 1666. máj. 5-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Erről 1668-ban visszajővén hazájába, Turócszentmártonban, majd Illaván lett →rektor. Innen azonban a pozsonyi rendkívüli törvényszék elől külföldre menekült, s 1674 nyári szemeszterében a jenai egyetem hallgatói közé lépett. Bujdosásából 1682-ben hazatérve, újra elfoglalta állását Illaván, de már a következő évben lelkésznek hívták Kaszára, azután Nozdrovicra. Később Szádokon, majd Szenthelenán lelkészkedett, s 1705-ben →esperesének választotta a →turóci egyházmegye. De már 1706 első hónapjaiban lemondott ez állásáról, mivel Puhóra távozott, hol azután →alesperesi hivatalt vállalt. Innen 1709-ben elűzetvén, Nionicán (?) alkalmazták lelkészül. – Művei: De providentia Dei. (Wittenberg, 1668.) De principio theologiae. (Zsolna, 1669.) – Respondeált a „De ministerio et ejus effectu” (1667.) tartott vitán. – Üdvözlő verset írt →Steller Tamáshoz (1667.).