Magyari István (?, ? – ?, ?) ev. esperes, hazai tanulása után ismeretlen időpontban Wittenbergben járt. Onnan hazajőve, talán mindjárt udvari papja lett Nádasdy Ferencnek 1599-ben Sárváron. Az ezt követő évben már a városi →elsőpapságot foglalta el ugyanott, mint egyúttal a →sárvári egyházmegye →esperese, e minőségében hasonló hivatallal felruházott társai között szinte püspöki hatáskörrel bírván. Utoljára 1604 végéről van róla adatunk, s úgy látszik, 1605-ben halt meg. – Művei: Kézbeli könyvecske az jól és boldogul való meghalásnak mesterségéről (Beust Joachim után ford.). (Sárvár, 1600.) Az országokban való sok romlásoknak okairól és azokból való megszabadulásnak jó módjáról (Több forrás után). (Uo. 1602.) (Új kiad. Budapest, 1911. Ferenczi Zoltán bevezetésével.) Nádasdi Ferencnek teste felett és temetésekor lett két prédikáció. (Sopronkeresztúr, 1604.) Sajtó alá készen állott még egynéhány, szintén e gyászeset alkalmával tartott prédikációja s a →Pázmány ellene írt művére adott felelete, melyeket azonban a nyomtatási költség hiányában nem bocsáthatott közre.

Irodalom: Zimányi József: M. I. (1888.), Kovács Géza: M. I. (1902.) Payr Sándor: M. I. és Báthory Erzsébet (Prot. Szle, 1912.), Turóczi-Trostler József: Az országokban való sok romlásoknak okairól (1930.).