Löhner Kristóf (Besztercebánya, 1629. febr. 5. – ?, 1694. máj. 10.) ev. lelkész. Besztercebányán tanult. Külföldre menvén, 1651. szept. 27-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1656-ban visszatérve, Harkán foglalt el lelkészi állást, míg 1662-ben Kőszegen, 1666-ban Bazinban lett másodpap, majd ugyanitt →elsőpap. 1674-ben száműzetvén. Németországba bujdosott, hol két év múlva kapott hivatalt, melyet 1683-ban egy ausztriaival váltott fel. Ezt 1687-ig viselte, midőn egy véletlen szerencsétlenség következtében kénytelen volt felhagyni a lelkészi működéssel. – Műve: Hungarische Prádicanten-Unschuld… (Labsanski János ellen, névtelenül). (Hely n. 1675.) – Respondens volt az „Indulgentiarum pontificiarum vanitas” (1653.), a „De ecclesiae” (1654 körül) és „Testamentum Davidicum” (1655.) felőli vitákon. Üdvözlő verset írt →SerpiIlus Jánoshoz (németül, 1652.), Neckel Dánielhez (1652.), →Serpilius Sámuelhez (1653.), →Klesch Dánielhez (1653.), Lang Kristófhoz (1654.), →Lang Mátyáshoz (1655.), Christophori Mátyáshoz (1656.), →Kövesdi Pálhoz (1656.) és →Seelmann Keresztélyhez (1661.), gyászverset a Sarnichhausen Henrik Konrád halálára (1656.).