Lórántfy Zsuzsánna (?, 1600 k. – Sárospatak, 1660. ápr. 18.) erdélyi fejedelemné, L. Mihály és Zeleméri Borbála leánya. 1616-ban ment feleségül →Rákóczy Györgyhöz, ki 1630-ban Erdély fejedelme lett. L. Zs. a magyar protestantizmus történetének egyik legfényesebb alakja, kinek a ref. egyház körül szerzett érdemei szinte elősorolhatatlanok. Különösen a →sárospataki kollégium felvirágoztatását hordta szívén. A szegényebb tanulók részére tápintézetet létesített, a végzett ifjaknak külföldi egyetemeken való továbbképzését nagyban elősegítette. Hathatós támogatásban részesítette a többi, akkor létező ref. kollégiumokat is. Még a román nyelvűek részére is alapított 1657-ben felsőbb iskolát Fogarason. A lelkészek fizetéséhez, templomok építéséhez tömérdek adománnyal járult. Az egyházi írókat műveik kiadásában hathatósan segítette és könyveiket mindenfelé terjesztette. Sárospatakon 1651-re nyomdát alapított. A hitviták iránt erősen érdeklődött, vallása védelmére maga is írt munkákat. Egyikük: „A Szentlélek származásáról” nemigen jelent meg, vagy legalábbis nem maradt fenn példánya; a másik megjelent „Mózes és a próféták” (Gyulafehérvár, 1641.) címmel melyre állítólag Széchenyi György, a későbbi esztergomi érsek, de valójában alkalmasint Rajki Gáspár jezsuita egy „Nova Transsylvanica” c. névtelenül kiadott gúnyirattal válaszolt a legsértőbb hangon. Férje halála után L. Zs. Zsigmond fiával előbb Fogarasra, azután újból Gyulafehérvárra, nemsokára Sárospatakra vonult vissza, hol majdnem kizárólag jótékonyságnak és egyházának szentelte napjait. 1650-ben Sárospatakra hívta a kollégium újjászervezésére →Comeniust, aki négy évig működött ott. Buzgó pártfogója volt a puritánusoknak, ami miatt sokszor bántalommal illették az episcopalisták. – Regényt írt róla Szentmihályiné Szabó Mária „Lórántfy Zsuzsánna” és „Örök társak” c. alatt.

Irodalom: Szilágyi Sándor: L. Zs. emlékezete (1872.). Tóth Pál: L. Zs. (1885.), Farkas József: L. Zs. (1895.), Kovács Sándor: L. Zs. az eklézsiában (Prot. Szle, 1901–1902.), Uő: L. Zs. a gyermekei között (Prot. Szle, 1902.), Uő: A fejedelemasszony udvara (Prot. Esték, II. 1899.), Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (1911.), H. Kiss Géza: L. Zs. I. Rákóczy Györgyné fejedelemasszony (1924.), Schnell Károly: L. Zs. (A Fabó-féle „Rajzok…” közt. 1868.).