Lonovics József (Miskolc, 1793. jan. 31. – Pest, 1867. márc. 13.) róm. kat. érsek. 1817-ben pappá szenteltetvén, 1829-től egri kanonokságot viselt. Miután az 1832–36. évi országgyűlés folyamán 1833. febr. 20-án nagysikerű beszédet mondott a vallási sérelmek ügyében, 1834-ben csanádi püspökké neveztetett ki. Mint ilyen, a hazai főpapság megbízásából 1840-ben Rómában járt engedményeket kieszközölni a vegyes házasságok kérdésében. 1848-ban egri érsekségre mozdíttatott elő, de azt nem foglalhatta el, sőt a szabadságharc után lemondásra kényszerítették. s előbb a mölki kolostorba, később Bécsbe internálták. 1860-ban amasiai érseki címet kapott és Pestre költözött. 1866-ban kalocsai érsek lett, de el sem foglalhatta állását, mert hamarosan meghalt. – A Magyar Tud. Akadémia 1843-ban tiszteletbeli tagnak választotta. Kiváló írói működésének protestánsokat érdeklő termékei: A prot. reformáció históriája Angliában és Irlandban (Cobbet után angolból, 1832.), A josephinismus és az egyházat illető legújabb császári rendelvény (1851.), Az angol türelem (1851.).

Irodalom: Ipolyi Arnold: L. J. emlékezete (1868.), Marczali Henrik: L. küldetése Rómába (Bp. Szle, 1890.).