Litkei Tóth Péter (Fényeslitke, 1813. jún. 18. – Buj, 1878. jún. 21.) ref. lelkész. Sárospatakon tanult, ahonnan a teológia elvégzése után 1837-ben Mezőkeresztesre →rektornak, majd 1839-ben nevelőnek ment, míg 1842-ben Bujra választották lelkésznek. – A szabadelvű teológiának volt híve. – Művei: Buji levelek (P. E. I. L., 1847–48.). Mivel érdemelte meg gr. Széchenyi István a legnagyobb magyar címet? (Prédikáció.) (Sárospatak, 1860.) Az emberiség szellemének legmagasabb fejlettségi foka s közelebbi teendője (Prédikáció). (Uo. 1871.) A hivők megtartásának s a nem hivők megnyerésének egyetlen módja. (Pest, 1872.)

Irodalom: Lukács Ödön: L. P. buji ref. lelkész emlékezete (1879.), Révész Imre: Az utopisztikus szocialista gondolat magyarországi hatásaihoz (Sz. 1951.).