Lethenyei István (Csaszta, ? – Kőszeg, 1653. nov.) ev. esperes. Honi tanulmányainak befejeztével külföldre menvén, 1609. nov. 22-én a wittenbergi egyetem hallgatói közé lépett. Hazatérve, előbb sárvári →rektor, 1615-től ikervári, már 1617-ben lövői, 1621-től csepregi felső lelkész volt. Itt már 1625 júniusában az →alsócsepregi egyházmegye →espereseként szerepelt. E hivatala megtartásával 1643-ban Kőszegen lett magyar lelkész. – Művei: (Imádságos könyvecske.) (Csepreg, 1629.) Az kálvinisták magyar harmóniájának meghamisítása (→Samarjai ellen, az ágostai hitvallás nagy részének a fordítását is adja benne). (Uo. 1633.) Az szentírásbeli hitünk ágainak rövid összeszedése (Hutter L. után latinból ford.). (Uo. 1635.) Megírta apósa, →Zvonarics Mihály életének történetét latin versekben (Csepreg, 1625.). Írt még magyar és latin paraenesist a Zvonarics György „Rövid felelet →Pécselyi Imrének” (1626.) c. művének olvasójához, hosszú magyar verset a →Nádasdy Pál imakönyve (I 631.) s latin verseket és előszót a Zvonarics Mihály „Magyar postilla” (1627–28.) c. műve elé, mely utóbbit sógoraival, a szerző életben levő fiaival együtt ő rendezte sajtó alá. Üdvözlő verseket írt még →Tartzianus Pálhoz (1611.) és →Zvonarics Imréhez (1614.), gyászverset a Dongó Gergely halálára (1637.). Az „Evangéliumok és epistolák” 1631-i kiadása az ő javításaival és pótlásaival jelent meg. Része kellett hogy legyen a csepregi graduál szerkesztésében is.

Irodalom: Bothár Dániel: L. I. (1912.).