Lengyel József (Tiszaszőlős, 1770. márc. 31. – Szalacs, 1822. márc. 15.) ref. lelkész. Tanulmányait Tiszaszentimrén kezdte s Debrecenben folytatta, hol 1785 tavaszán →subscribált. Miután 1786 októberétől 1787 júniusáig a német nyelv kedvéért Aszódon időzött, visszatért Debrecenbe, ahol 1795 tavaszától őszéig →seniorságot viselt. A külföldet is fölkeresvén, 1796-tól Göttingenben gyarapította ismereteit, míg 1798-ban visszatért Debrecenbe a bölcsészet tanárának. Innen kantianizmusa miatt elüldöztetvén, 1802-ben lelkésznek ment Nagyszalontára, 1809-ben Nagyváradra, 1813-ban Szalacsra, hol 1819-től egyszersmind helyettes esperese volt az →érmelléki egyházmegyének. – Az énekköltés és prédikáció-írás területén fejtett ki munkásságot. A korában készült →énekeskönyv 38 eredeti és 2 Kleistból fordított énekét tartalmazta, melyek közül a jelenleg használtban is át van véve az utóbbiakon kívül 23 darab.

Egyéb művei: Közönséges vasárnapi prédikációk (2 k.). (Debrecen, 1828.) Innepi és különös alkalmatosságokra való prédikációk. (Uo. 1828.)