Lénárt József (Marosvásárhely, 1849. júl. 25. – Kolozsvár, 1917. jan. 15.) ref. lelkész. Marosvásárhelyen végezte a gimnáziumot és jogot. Azután Nagyenyedre ment teológiára. 1870-ben Sepsiszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen →köztanító lett. Innen külföldre ment s miután egy évet a marburgi egyetemen töltött, 1877-től segédtanár volt Marosvásárhelyen 1886-ig, amikor lelkésznek választották Magyaróra. Itt 1889 szeptemberétől 1897 legelejéig a →görgényi egyházmegye →esperesi tisztét is vitte. Tagja volt a →budapesti első és második zsinatnak és 1904-től a →konvetnek, míg 1914-ben nyugalomba vonult. Ekkor Kolozsvárra költözött. – Külön megjelent, valamint nagyobb dolgozatai: Szent könyvünk a történelemben (Erdélyi Prot. Közlöny, 1874.). Az apostolok cselekedeteiről írt könyv. Péter és Pál (Uo. 1874.). A természettudomány és biblia, mint nevelési eszközök (Uo. 1875.). János és az ő nevét viselő iratok (Uo. 1875.). Péter sziklája Rómában (Uo. 1876.). A lőpor-összeesküvés (Uo. 1877.). →Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem élete, jelleme és politikája. (Kolozsvár, 1880.) Az utolsó Istenhozzád (Gyászbeszéd Mentovich Ferenc felett) (Függelékül életrajz). (Marosvásárhely, 1880.) Böjti levelek. (Uo. 1880.) A tanítótestületek hivatása. (Uo. 1883.) →Szász Domokos… emlékezete. (Szászrégen, 1899.) Emlékek a régi kollégiumi életből. (Marosvásárhely, 1914.) Ezenkívül egy értekezése egy „Kegyelet ünnepélye” c. füzetben (1912.).