Lelkészi értekezletek, lelkész-egyesületek magvát a →kishonti ev. egyházmegyében 1808-ban a →Fejes János →egyházmegyei felügyelő elnökletével jóformán csak lelkészekből alakult irodalmi társaság vetette el, mely aztán 1841-ben lelkészi értekezletté szervezkedett át. Eközben már a 20-as években alakultak a →komáromi és →pápai ref. egyházmegyékben lelkészekből és tanítókból olvasó-társaságok, könyvtárt is alapítva. Ilyenül verődött össze 1838-ban a szikszói két lelkészből s a szomszédos alsóvadászi és aszalói lelkészből álló kis ref. társaság, egyelőre a cél tekintetében is szűkebb körre szorítkozva. A szerény kezdetből itt is mihamar szélesebb keretekbe kinyúló egyesület lett, s más vidéken is, ettől függetlenül szintén megindult pár év múlva a hasonló célokat kitűző, szervezett munkálkodás. Az evangélikusoknál több helyen 1843 tájától, a reformátusoknál hasonlóképpen többfelé pár évvel később, de attól fogva egyre-másra alakultak a lelkészeknek ilyennemű társulatai. Kivált az alkotmányos korszakban alig volt →egyházmegye, mely itt-ott még kisebb körökre is felosztva, meg ne teremtette volna a maga ilyszerű egyesületét, akár ezen a néven, akár mint értekezlet. Belőlük fejlődtek ki az egyházkerületi egyházi értekezletek is, de működésükre az Országos Ref. Lelkészegyesület és a →Magyar Ev. Lelkészegyesület tette rá a koronát.

Irodalom: Révész Kálmán: A legelső (!) magyar ref. lelkészegyesület (Db. Prot. Lap, 1914.).