Lakatos József (Debrecen, 1796. k. – Debrecen. 1840. ápr. 12.) ref. lelkész. Debrecenben 1810-ben →subscribált és →köztanitói, majd 1820 őszétől 1821 tavaszáig →seniori tisztet is viselt. Azután a bécsi teol. intézetet látogatta, melyről hazájába visszatérve, Debrecenben →káplán. 1824-ben Túrkevén helyettes, 1825-ben rendes lelkész lett, 1832-től pedig Debrecenben lelkészkedett. – Művei: Az irgalmasság, annak tárgyai és jutalmai (Gyászbeszéd Tóth Ferenc felett). (Debrecen, 1832.) Öröminnepi elmélkedés… (I. Ferencről). (Uo. 1833.) Az igaz és annak emlékezete (Gyászbeszéd özv. Kémeri Mikó Mihályné Vincze Zsuzsánna felett). (Uo. 1833.) Az elhunyt és feltámadott fejedelem (Prédikáció az 1835-iki királyváltozáskor). (Uo. 1835.) Az igazságot és adakozást követő elüljáró… (Gyászbeszéd Auer András felett). (Uo. 1836.) Vasárnapi, alkalmi és egyházi beszédek (Közre bocsátotta →Révész Bálint). (Uo. 1854.) Halotti egyházi beszédek (Közre bocsátotta ugyanaz). (Uo. 1855.) Üdvözlő verset írt a →Péczeli József tanár lakodalmára (1822.) s több más alkalomra, latin gyászverset a →Földváry József halálára (1830.).