Ladiver Illés (Zsolna, 1633. – Eperjes, 1686. ápr. 2.) ev. tanár. Tanult Bánban, Privigyén, Zsolnán, Lőcsén és Pozsonyban. Külföldre menvén, előbb az erfurti, 1651. nov. 11-től pedig a wittenbergi egyetemen hallgatott. 1652-ben visszatérvén hazájába, először Zsolnán, 1659-től Bártfán viselt →rektori hivatalt. Mint ilyen, 1666. jún. 25–26-án tevékeny részt vett egy →kassai hitvitán. 1667 elején lelkésznek választották Teplára, de még ez év őszén Eperjesre ment tanárnak. Innen 1673 tavaszán elüldözte az önkényuralom, mire Tiszolcon foglalt el lelkészi állást, s itt csakhamar →esperessé is megválasztotta a →kishonti egyházmegye. Ismét elűzetvén, külföldre vonult, hol egy évet töltött különböző helyeken, míg 1675 őszén →praeceptor lett a nagyenyedi ref. kollégiumban, de az ifjúság 1676 elején fellázadván ellene, távozni volt kénytelen. 1678 őszén Segesvárra hívták rektornak. 1682 őszén aztán visszatért Eperjesre igazgatónak és a teológia tanárának. – Művei közül teol. jellegűek: Assertio… quod caro Christi in pane sacramentali proprie… sit praesens… (Bártfa, 1662.) Eleazar constans… (Uo. 1668.) Historica relatio colloquii cassoviensis de judice controversiarum fidei (Név n.). (Hely n. 1679.) Theses evangelicae dominicae XVI. Trinitatis. (Lőcse, 1683.) Natale victoriarum praesagium. (Uo. 1683.) Üdvözlő verset írt Neckel Danielhez (1652.), →Joannides Györgyhöz (1654.) és →Gassitius Györgyhöz (1676.), gyászverset a Klesch Zsuzsánna halálára (1673.). – Sógora volt →Sinapius Dánielnek.

Irodalom: Erdélyi János: A hazai bölcsészet történelméhez (Sp. Füz. 1859.), Kvacsala János: Egy félszázad a magyarországi philosophia történetéből (Bp. Szle, 1891.), Zoványi Jenő: Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán (Theol. Szle, 1934.).