Külföldi tanulmányozás (Peregrinatio), a magyarországi prot. lelkészjelöltek egy részének az a szokása, mely szerint honi tanulásuk befejeztével vagy kivételesen még azalatt külföldi egyetemeken is gyarapítják ismereteiket. Különösen a reformáció első három századában volt nagyon elterjedve, midőn tényleg roppant szellemi haszonnal járt. Mostanában már sokkal csekélyebb mérvű és nem is abban a tekintetben hasznos, mint régebben. Németország, Németalföld és Svájc egyetemeit keresték fel a legnagyobb számmal, rajtuk kívül még Angliába és néha Svédországba meg Olaszországba látogattak el a tudományszomjas ifjak, akiknek az országok egyetemein való időzését nagyobb részben vagy a hazai patrónusok (egyesek, városok, egyházi testületek), vagy az illető egyetem segélyei, esetleg →alapítványai tették lehetővé. Az egyes egyetemekre beiratkozott magyarországi ifjak névsorából már jó egynéhány ismeretes, némelyik csak bizonyos részben, némelyik teljesen, legalábbis bizonyos időhatáron belül. Ily névsorok: Basel (Magyar Történeti Tár IX. →Révész Imrétől Sp. Füz. 1860. Zsindely Istvántól, pótlékul 1858-tól, Db. Prot. Lap, 1882. Kiss Bertalantól), Bern (az ösztöndíjban részesülőké 1723–1796. Egyháztörténet, 1943.), Deventer (Sz. 1937. Segesváry Lajostól), Edinburgh (P. E. I. L. 1884. Szőts Gerőtől, uo. 1907. →Kováts J. Istvántól), Erlangen (a 18. századi erdélyiek Korrespondenzblatt, 1880.), Franeker (Történelmi Tár, 1886–87. Hellebrant Árpádtól), Geneva (Sp. Füz. 1862. Széll Kálmántól nagyon hiányosan), Göttingen (Kecskeméti Prot. Közlöny l. 1858. Molnár Lászlótól, Borzsák István: Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdete, 1955., a végén), Groningen (Db. Prot. Lap, 1902. Birtha Józseftől hiányosan, Dt. Prot. Lap, 1917. →Miklós Ödöntől, ez különnyomatban is), Halle (Korrespondenzblatt, 1879. csak az erdélyiek, P. E. I. L. 1900. →Szlávik Mátyástól csak a wittenbergi egyetemmel való egyesülés óta), Harderwijk (ItK, 1891. →Zoványi Jenőtől), Heidelberg (Sp. Füz. 1862. Szeremlei Józseftől, Archiv des Vereines… X. k. →Teutsch Frigyestől, pótlékok ezekhez Prot. Szle, 1904. Zoványi Jenőtől), Herborn (Sz. 1883. Hellebrant Árpádtól), Jena (1858. →Haan Lajostól, Magyar Történeti Tár IX. Gruber Józseftől, Archiv des Vereines… XII. k. Herfurthtól és Schieltől, 1890. →Mokos Gyulától), Leiden (P. E. I. L. 1888. →Antal Gézától, Archiv des Vereines… X. k. Teutschtól és Fabinitól), Marburg (IT. 1955. Zoványi Jenőtől, csak 1859-ig), Oderafrankfurt (Prot. Szle, 1889. Zoványi Jenőtől, Archiv des Vereines… XXII. k. Schullerus Ferenctől csak az erdélyiek), Utrecht (Prot. Közlöny, 1885. Nagy Elektől, P. E. I. L. 1888. Antal Gézától, Archiv des Vereines… XXII. k., Db. Prot. Lap, 1902. Birtha Józseftől hiányosan, →Segesváry Lajostól 1836-ig, 1935.), Wittenberg (1817. →Bartholomaeides János Lászlótól csak a szűkebb magyarországiak, 1859. Révész Imrétől csak 1560-ig, M. Prot. Et. Adattár XIV. →Asztalos Miklóstól 1600–1812.). Ezenkívül Weszprémi a „Medicorum Biographia” III. kötetében (1787.) az elősoroltak közül egy párnak szintén kiadta nem teljes névsorát, úgyszintén Frankl „A hazai és külföldi iskolázás a 16. században” c. művében (1873.) az összesről közölt névsorokat, sőt a bécsi (1892. és 1902. Schrauf Károlytól), krakkói (1893. Schrauf Károlytól) és padovai (1915. Veress Endrétől) egyetemek magyar hallgatóiról kiadott névsorok szintén tartalmaznak protestánsokra vonatkozó adatokat. A külföldi egyetemeken magyar ifjaknak juttatott segélyekről többször jelentek meg kimutatások; közülük legkülönb a →Zsilinszky Mihálytól összeállított „Tájékoztató a külföldi egyetemeken magyar prot. ifjak részére tett alapítványi ösztöndíjakról” (1897.). A legtekintélyesebb az összes ily célú alapítványok közül az utrechti →Bernard-alapítvány.

Irodalom: Daxer György: A külföldi iskolalátogatás hatása a hazai prot. nevelésügy fejlődésére (1909.), Lukinich Imre: Magyarok egyetemjárása külföldön (1927.).