Krmann (Kermann) Dániel (Nagysziklás, 1663. aug. 28. – Pozsony, 1740. szept. 17.) ev. püspök. Tanulását Szobotiston, Illaván, Trencsénben, Divékújfaluban elvégezvén, külföldre ment s előbb Boroszlóban folytatta tanulmányait több mint három évig, azután 1682 tavaszán a lipcsei, ugyanezévi okt. l-én a wittenbergi egyetemnek lett hallgatója. Hazájába 1683 őszén visszatérve, kevés ideig tanító volt Illaván, de innen elűzetett vallása miatt. Félévi bujdosás után 1684 végén mosóci →rektor, 1687 nyarán turolukai lelkész, atyja utóda lett. Innen is elűzték 1688 őszén, de az év végére visszaengedték. 1690 őszén Miavára ment át, ahonnan 1699 nyarán rövid ideig tartó fogság után menekülnie kellett, mégpedig külföldre, ahol azután huzamosabb időt töltött. 1701 végén visszajőve, eleinte újból Miaván lelkészkedett, de már 1704-ben zsolnai lelkész volt. 1706 tavaszán a →biccsei egyházkerület püspökké választotta, s e minőségében a következő évi →rózsahegyi zsinaton egyike volt a legjelentékenyebb szereplőknek. A zsinat megbízásából az eperjesi kollégium és általában a magyar protestantizmus érdekében Podhorszky Sámuel birtokossal együtt 1708 májusában követségbe indult a svéd királyhoz. Sok viszontagság után nem teljes sikerrel ugyan, de mégis némi eredménnyel 1709 szeptemberében érkeztek haza. Zsolnai egyházából a róm. kat. földesúr által 1711-ben kiűzetvén, Bártfára, majd ismét Miavára vonult. Ellenségei hamis ürügyek alatt 1729-ben a pozsonyi börtönbe juttatták, ahonnan, miután hiába vetette magát érdekében közbe I. Frigyes Vilmos porosz király is, halálig nem szabadult ki. – Püspöki és írói működése egyházának legkiválóbb alakjai közé emelte. Mint teológus a szigorú, sőt elfogult orthodoxiának volt híve, a pietizmusnak pedig nagy ellensége. – Művei: Disputatio theologica, qua veram orthodoxae ministrorum vocationis considerationem… publicae eruditorum disquisitioni sistit. (Wittenberg, 1683.) Funebris oratio in funere… Martini →Tarnóczi. (Hely n. 1685.) Az élet könyve (Szlovák gyászbeszéd →Dadan János felett). (Zsolna, 1704.) Acta et conclusiones conventus seu synodi Solnensis, Szepesvarallyiensis et nuper nostrae Rosenbergensis. (Uo. 1708.) Actus inaugurationis vexillorum (Zászlóavatási beszéd szlovákul). (Uo. 1707.) Anti-Dubnicay (Szlovák polemikus irat). (Hely n. 1718.) Agenda ecclesiastica slavonica. (Hely n. 1734.) (Kiadásáról gondoskodott s előszóval ellátta →Ambrózy György, ki szlovákra fordításában is részt vett.) A ker. tan kettős kátéja (szlovákul). (Hely n. 1738.) Áhítatos énekek (szlovákul). (Besztercebánya, év n.) Ezenkívül is számos éneket szerzett s nem kevesebbet fordított németből szlovákra, melyek elszórva különféle gyűjteményekben láttak napvilágot. Üdvözlő verseket írt Csasztolovszky Jánoshoz (1683.), Adami Keresztélyhez (1700.), Petrőczy Istvánhoz (1704.), ifj. →Ács Mihályhoz (1710.). Előszót írt Neumann Gáspárnak általa Zsolnán 1707-ben latinul és szlovákul kiadott imakönyvéhez, úgyszintén a Klejcs szlovák cantionalejához s az általa és →Bél Mátyás által készített szlovák bibliafordításához (Halle, 1722., új kiad. 1745. és 1766.). Kéziratai is nagy számmal maradtak, közöttük legfontosabb a „Hungaria evangelica” c. terjedelmes egyháztörténeti műve, továbbá a „Historia ablegationis Danielis Krmann et Samuelis Pohorszky ad regem Sveciae Carolum XII.” (közzé tette Mencsik F. és Kluch J. 1894.). – Apósa volt Ambrózy Györgynek.

Irodalom: Szeberényi Lajos: K. D. az ev. egyház egyik vértanúja a múlt századból (A Fabó-féle „Rajzok…” közt, 1868.), Zsilinszky Mihály: Kermann D. élete (1891.), Mencsik és Kluch: K. D. életrajza (Általuk kiadott műve bevezetéséül, 1894.), Szimonidesz Lajos: K. D. pere (Szlovák fordításban 1940.).