Középszolnoki ref. egyházmegye, a →tiszántúli kerületben (másképpen nagykárolyi), kezdettől létezett az 1821–22. évi →generalis konventig, mely szilágysági egyházainak Erdélyhez való átengedésével és területének jókora mérvű megváltoztatásával az ezutáni →nagykárolyi egyházmegyét alakította helyébe. 1779-től külön →segédgondnoka volt a szilágysági és külön a szatmári résznek. Egyházainak száma állandóan negyven körül mozgott. – →Esperesei közül a következőkről van adatunk: még a lutheránus korszakban Károlyi Boldi Sebestyén 1554-től, majd a református korszakban H. Gál (1590.), Monai János tasnádi, nagyecsedi l. (1596.) 1603-ig, Csorba István érendrédi, erdődi l. 1604–1608 k. (1609-ben már nem). →Czeglédi János nagyecsedi l. (1617 nov.) 1631-ig, Budai Karácson János erdődi, nagyecsedi, érszakácsi l. 1631–1637, Rozgonyi Balázs erdődi l. 1637-től (1646 jún.), →Dobrai Gácsi Bálint nagyecsedi, nagykárolyi l. 1650-ig, Diószegi Dávid erdődi l. 1650-től, Ramocsaházi András erdődi l. (1657 márc.) →Váraljai G. Lőrinc nagyecsedi l. 1661–1665, Tatai Mihály erdődi l. 1665-től →Körmendi B. Péter nagyecsedi, erdődi l. 1667–1689, →Almási Mihály erdődi l. 1689–1691., Losonczi András erdődi l. 1691–1706. Szalácsi Sámuel nagykárolyi l. (1709. jún.), az érszentkirályi l. (1728.), Báthori Gere János nagykárolyi l. (1732.) 1748-ig, Harsányi István tasnádszántói l. (1751 okt.) 1758-ig, Nagyfalusi János börvelyi l. 1758–1763, Enyedi András szaniszlói, börvelyi l. 1763–1764. Makódi Mihály ákosi, nagykárolyi l. (1766 ápr.) 1773-ig, Mátyus István börvelyi, gencsi l. 1773–1786, Héczei Dániel szilágypéri l. 1786–1794., Barcza György gencsi l. 1795–1805, Keresztes Mihály nagykárolyi, érszakácsi l. 1806–1820, Héczei Pál szilágypéri l. 1820–1821.