Köteles Sámuel (Torda, 1770. jan. 30. – Nagyenyed, 1831. máj. 25.) ref. tanár. Nagyenyeden tanult, hol 1788-tól járta a felsőbb osztályokat s →köztanítóságot is viselt. Ezután külföldre ment s 1796 őszétől két évig Jenában folytatta tanulmányait. Visszatérve hazájába, 1798-tól udvari papja volt özv. br. Daniel Istvánnénak, míg 1799 nyarán marosvásárhelyi, 1818 elején nagyenyedi bölcsészettanár lett. A Magyar Tud. Akadémia 1830-ban rendes tagjának választotta. – A bölcsészeti irodalom terén nagy sikerrel és nagy hatással működött, mint Kant eszméinek önálló felfogású, lelkes hirdetője. – Művei közül egyházi érdekűek: Nagy embernek rajzolatja. (Kolozsvár, 1814.) Prédikáció Szentpáli Elek felett. (Uo. 1814.) Tiszta erkölcsi philosophia. (Marosvásárhely, 1817.) Erkölcsi anthropologia. (Uo. 1817.) Gr. Lázár Józsefné gr. Bethlen Mária felett beszéd és könyörgés. (Uo. 1817.) Erkölcsiség és a vallás (Tudományos Gyűjtemény, 1827. V.).

Irodalom: Szász Károly: A derék ember és ritka érdemű tanító képe (1831), Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896.), Bartók György: K. S. élete és philosophiája (Athenaeum, 1910.), Magda Sándor: A magyar egyezményes philosophia (1914.)