Baltazár Dezső (Hajdúböszörmény, 1871. nov. 15. – Debrecen, 1936. aug. 25.) ref. püspök. Hajdúböszörményben tanult 1888-ig, midőn Debrecenbe ment s a gimnáziumot 1890-ben, a teológiát 1894-ben végezte. Ekkor nevelősködni kezdett s egyidejűleg a jogot is elvégezte Budapesten, hol 1897-ben államdoktorságot szerzett. Miután a berlini és heidelbergi egyetemen is hallgatott, 1899 elején vallástanító lett Budapesten. Ezévi júniusban fogalmazóvá. neveztetett ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, 1900 novemberétől hajdúszoboszlói, 1904 őszétől hajdúböszörményi lelkész volt. Ugyanekkor az →alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye →esperessé, 1911 nyarán a →tiszántúli egyházkerület püspökké választotta. Mint ilyent, a debreceni egyház is meghívta lelkészének. – Tagja volt 1904 óta az összes →zsinatoknak s 1917 óta elnöke is. 1918-tól a →konventi elnökséget is viselte. Az →ORLE-nek 1907-től haláláig elnöke volt, 1915–1924-ben az volt a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak is, melynek 1911-ben lett választmányi tagja. A debreceni egyetem 1917-ben a teológia, 1929-ben az államtudományok díszdoktorává tette. A debreceni kollégiumnak tekintélyes alapítványt gyűjtött az Észak-amerikai Egyesült Államokban. Cikkei a →Debreceni Prot. Lapban és a →Lelkészegyesületben – melynek 1909–10-ben felelős, azontúl haláláig főszerkesztője volt –, valamint napilapokban jelentek meg. Önállóan kiadott művei: Alkalmi prédikáció a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1903. évi vándorgyűlésén. (Budapest, 1903.) Esperesi székfoglaló. (Debrecen, 1904.) Egyh. beszéd elő- és utóimával (Beköszöntő). (Debrecen, 1911.) A reformáció emlékünnepén (Prédikáció imákkal). (Uo. 1913.) Karácsonyi áhítat. (Uo. 1914.) Halotti imádság Kiss István felett. (Uo. 1915.) A háború az evangélium megvilágításában. (Uo. 1918.) Egységes politikai, kulturális, szociális és gazdasági programm a magyar kálvinizmus részére. (Budapest, 1918.) Isten dicsőségére a hazáért (Prédikáció). (Debrecen, 1920.) Az én hitvallásom. (Uo. 1920.) A próbáltatások idejéből. (Uo. 1920.) Elég nékem az Isten kegyelme (Prédikációk 2 k.) (Uo. 1923–36.) A kálvinizmus és az államélet. (Budapest, 1923.) A mindennapi kenyér. (Uo. 1930.) A ref. egyház általa szerkesztett rövid életű 1924-i énekeskönyvében három éneke van. Átvizsgálta s előszóval ellátta Nagy Vincének „A mi hitünk” c. konfirmációi kátéját.

Irodalom: Czeglédy Emánuel: B. D. ref. püspök életrajza. (1931.), Csikesz Sándor: D. Dr. B. D. (1936.), Erdős József: B. D. a tanítvány (1936.), Zoványi Jenő: a tiszántúli ref. egyházkerület története. (1939.).