Kőszegi Gáspár István (?, ? – ?, ?) ev. lelkész. Tanulmányai végeztével várkáplán lett Murányban, innen azonban hitehagyott úrnője, Wesselényi Ferencné Széchy Mária 1645 tavaszára elűzte. Nemsokára Sajógömörön, majd Rozsnyón kapott lelkészséget, ez utóbbi helyen 1656-ig a magyar prédikátori állást töltvén be. Ekkor Osgyánba, később Felsősajóra ment papnak, azután Kassán foglalt el magyar prédikátorságot, melyről 1672-ben fogságba vetette, majd elűzte az önkény. 1680-tól ismét Osgyánban lelkészkedett 1685-ig. – Művei: Lelki tüköre az embernek az Isten akaratja felől… (A tízparancsolat magyarázata). (Lőcse, 1659.) Jó útra igazító könyvecske (Eph. V. 15–22. magyarázata). (Uo. 1659.) Üdvözlő verset írt Schröter Sámuelhez és Keismarker Zsuzsánnához (1668.).