Balsaráti (helyesen: Bassarági) Vitus János (Nagylak, 1529. – Sárospatak, 1575. ápr. 7.) ref. lelkész. Tanult Gyulán, Erdődön, Nagybányán és 1549-től Sárospatakon, hol egyszersmind kisegítőképpen tanított is. 1550-ben külföldre ment s jún. 14-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be, melyen 1554-ben magisteri címet szerzett, de 1556 februárjáig még ott maradt, 1555 nyara tájától →seniora lévén a magyar →coetusnak. Ekkor a bolognai, majd a padovai egyetemre ment s az előbbin 1558. aug. 6-án orvosdoktor lett. Mint ilyen, már ott is és több helyen gyakorlatot folytatott, míg 1560-ban visszatérvén hazájába, udvari orvosul alkalmazta Perényi Gábor. 1570 végétől olaszliszkai, 1571 végétől sárospataki elsőpapi tisztet viselt. – Művei: De remediis pestis prophylacticis. (Hely n. 1564.) (Ez ellen vitára kelt →Melius.) A ker. vallásnak minden ágazati rövid summába foglalva. 1571. Emlékét sógora, →Szikszai Fabricius Balázs beszéddel (Wittenberg, 1575.), →Kassai Zsigmond Dávid verssel (Uo. 1577.) örökítette meg.