Körmendi ref. egyházmegye, a →Sopron–Vas vármegyei prot. egyházkerületnek reformátusságra átment öt, illetőleg négy →egyházmegyéjéből az egyik. Területük annyira nem volt véglegesen megállapítva, hogy a vízlendvainak a németújvárival 1624 májusában történt egybeolvadása után 1629-ben nemcsak ismét szerepel ez a kettő is külön egyházmegye gyanánt, hanem a →németújváriba tartozott az ekkor már a →vépivel egyesültből maga Körmend is. Azonban 1633-tól kezdve már mindannyi egyetlen egyházmegyébe volt kénytelen tömörülni, mely váltakozva viselte a körmendi és az ebben az időtájban kapott őrségi nevet. 1618-ban tizenkettő, az egyesülés után egy darabig állandóan huszonöt volt egyházainak száma. Ezek aztán nagy részben elenyésztek az üldözések miatt, melyek még azután is tartottak, amikor az utolsó, már csak →prosenior címet viselő →esperesüknek gyülekezetéből való elűzését (1720.) követő évtizedben a →pápai egyházmegyébe olvadt még meglevő hét egyháza. Az egyházmegye csak 1808-ban nyerte vissza önállóságát →őrségi név alatt. A körmendi egyházmegye esperesei közül hiteles adatok csupán a következőkről szólnak: Beythe Imre körmendi l. 1612-ig, Alsólendvai Péter vépi, körmendi l. 1612–1619, Tolnai István bői l. 1619–1623. (helyettesi minőségben a németújvári esperestől függve), Szilágyi Benjámin István bői, vépi, körmendi l. (1623-tól szintén csak helyettes) (1625–1634), Mosoni István körmendi l. 1634–1646, Szeli Luka György körmendi l. 1646–1649, Szeremlei János felsőőri l. 1650–1670, Pölöskei Péter szentgyörgyvölgyi l. (prosenior) (1708.) 1720-ig.