Balogh Sámuel (Almási) (Nagybarca, 1795. jún. 6. – Serke, 1867. okt. 15.) ref. lekész. Rimaszombatban és Sárospatakon tanult, ez utóbbi helyről közben egy évet (1814–5.) Késmárkon, egyet pedig nevelősködéssel töltvén. 1819-ben →akadémikus rektornak ment Putnokra, de letevén külföldre igyekvéséről, egy év múlva →káplánságot vállalt Zsipen. 1824-ben Otrokocson, 1825-ben Sajókesziben, 1832-ben Naprágyon, 1834-ben Serkén lett pap. – A Magyar Tud. Akadémia 1842-ben pályadíjjal jutalmazta, 1858-ban lev. tagjául választotta, amit nyelvészeti és bölcsészeti irodalmi működésével érdemelt ki. Az egyházi irodalomban kisebb a munkássága. Ide vágólag az „Áhítatosság órái” (Zschocke után) fordításának I., II., III. és VI. kötetein (Buda, 1828–30.) kívül csupán következő műve látott napvilágot: Halotti tanítás Losonczy Judit Tornallyay Antalné felett. (Rozsnyó, 1837.)