Köleséri Sámuel ifj. (Szendrő, 1663. nov. 18. – Nagyszeben, 1732. dec. 24.) ref. vallású főkormányszéki tanácsos, az előbbinek fia. Debrecenben tanult, ahonnan 1679. máj. 22-én külföldre indult s 1680. febr. 17-én a leideni egyetemen bölcsészetet kezdett tanulmányozni. Miután ebből 1681. jún. 30-án doktori címet szerzett, a teológiával foglalkozott és 1682. máj. 20-án a franekeri egyetemnek lépett a hallgatói közé, melyen 1684. máj. 9-én teol. doktorrá avatták. 1685. máj. 9-én érkezett vissza Debrecenbe, de mivel első prédikálása alkalmával eltévesztette a Miatyánkot, elhagyva pályáját, az orvosira tért át, s megint külföldre ment, ahonnan aztán orvosdoktori oklevéllel tért haza. Nagyszebenben telepedett meg, hol mint városi, majd tartományi orvos nagy hírnévre tett szert. Rendkívüli szellemi képességei utat nyitottak neki magasabb állásokhoz, s előbb az erdélyi bányák főfelügyelője, azután a főkormányszék titkára, 1717-ben pedig egyszersmind tanácsosa lett. Viszályos házasságából folyólag börtönben végezte életét, Nagyszebenben. – Természettudományi és orvosi, bölcsészeti és teol. művei egyaránt tetemes számmal jelentek meg. Hitfelei vallási közönyösséggel, sőt azzal vádolták, hogy nincs vallása, aminek egyik oka „Rationabilium hujus seculi dubitationum elenchus” c. műve lehetett, mely pedig valószínűleg csak kéziratban terjedt el; a másik oka pedig az lehetett, hogy kiadta s a felekezeti ellentétek kiegyenlítését sürgető előszóval látta el Gardenius János „Theologia pacifica sive comparativa” (Nagyszeben, 1709.) c. munkáját. Többi egyházi érdekű művei: De evangelio. (Debrecen, 1679.) De existentia divinitatis. (Uo. 1679.) De systemate mundi. (Uo. 1681.) Dissertatio philologica, qua quaedam S. Scripturae loca illustrantur. (Franeker, 1682.) De sacrificiis (3 r.). (Uo. 1682–83.) De benedictione gentium Abrahamo promissa. (Uo. 1684.) Consiliarius principe dignus (Keresztesi Sámuel temetésére) (Nagyszeben, 1707.) Summarium philosophiae. (Kolozsvár, 1723.) Primum pietatis erga Deum officium. (Hely n. 1724.) Animi grati et ingrati character. (Nagyszeben, 1729.) Respondens volt egy „Disputatio philosophica contra atheos” (1681.) megvitatásában. Üdvözlő verset írt →Czeglédi Pálhoz (1682.), gyászverset az ifj. Kovásznai Péter (1680.) és →Felvinczi Sándor (1686.) halálára. Az ő javításaival bocsátotta közre →Bél Mátyás 1717-ben Lipcsében a magyar újszövetséget. Bölcsészetdoktorrá avatásakor debreceni tisztelői „Applausus votivus…” c. füzettel ünnepelték. – Sógora volt →Hodosi Sámuelnek, mostohaapja gr. →Lázár Jánosnak.