Köleséri Sámuel id. (Nagyvárad, 1634. – Debrecen, 1683. júl. 16.) ref. esperes. Nagyváradon 1651-ben kitűnően vizsgázott a héber nyelvből. 1654 májusáig tanult itt, amikor külföldre indult s aug. 19-én a leideni egyetemre iratkozott be. Miután a többi holland egyetemekre, valamint Angliába s itt főleg Oxfordba és Cambridge-be is ellátogatott, 1657 nyarán visszatért hazájába s ekkor nagyváradi teol. tanár. 1659-ben szendrői, 1667-ben tokaji lelkész lett. Innen 1671-ben menekülnie kellett az üldözések elől s 1672 júniusától Debrecenben lelkészkedett. A →debreceni egyházmegye 1681-ben →esperessé választotta s már 1678-ban →generális notariussá is megtétetett. – Az egyházi irodalmat szorgalmasan művelte s a következő munkákat írta: De legibus scientificis. (Leiden, 1655.) Disputatio theologica textualis ostendens utilitatem linguae sanctae in interpretatione scripturae. (Uo. 1655.) De Christi potestate. (Uo. 1655.) Idvesség sarka. (Sárospatak, 1666.) (II. kiad. Debrecen, 1676.) Bánkódó lélek nyögési (Imák). (Sárospatak, 1666.) Szem gyönyörűségének mértékletes siratása (Gyászbeszéd Borosjenei Istvánné Kalmár Kata felett). (Kolozsvár, 1672.) Apostoli köszöntés… (Beköszöntő prédikáció Debrecenben). (Debrecen, 1672.) Arany alma… (Prédikációk). (Uo. 1673.) Atyai dorgálásnak jóízű gyümölcse (Gyászbeszéd Kovács Andrásné Dobozi Kata felett). (Kolozsvár, 1675.) Szentírás rámájára vonatott félkeresztyén (Prédikációk). (Debrecen, 1677.) Keserű-édes… (Prédikáció). (Uo. 1677.) Istennek s nemzetnek végig híven szolgáló Dávid patriarcha… (Gyászbeszéd Dobozi István felett). (Uo. 1679.) Józsue szent maga-eltökélése… (Prédikáció). (Uo. 1682.) Értelmes katechisálásnak szükséges volta… (Prédikáció). (Uo. 1682.) Respondens volt a „De Christi potestate” (1655.) tartott vitán. A váradi bibliát átjavítás kapcsán széljegyzetekkel látta el. Kiadta és életrajzzal el-látta mostohaatyjának, →Czeglédi Istvánnak „Sion vára” (1675.) c. művét, amely mellé verset is írt. Üdvözlő verset írt még Székelyhidi Istvánhoz (héberül, 1651.), →Görgei Pálhoz (1655.), Szilágyi Mártonhoz (1678.), Mártonfalvi Györgyhöz (1679. és 1681.), →Csuzi Cseh Jakabhoz (1680. és 1682.), gyászverset a →Mártonfalvi György (1681.) és →Nógrádi Mátyás (1681.) halálára. Emlékét „Brabeum vitae” c. kiadvánnyal örökítették meg tisztelői. – Apósa volt →Hodosi Sámuelnek.